Számtalan dolgot teszünk az életben azért, hogy relevánsak maradjunk, és ne szoruljunk a partvonalra a különbözőségünk okán. Romantikus kapcsolatainkat is gyakran igazítjuk külső elvárásokhoz, és ennek ára van.
A csapból is az folyik, hogy „Az ÉLET a komfortzónán kívül kezdődik”. De igaz ez? Nem lehet, hogy túlzottan leegyszerűsítettük a tételt, és elveszett belőle fontos tartalom?
Társkereséskor a legjobb és a legszörnyűbb partnerben is ott van egy kis részed. Amilyennek látod, az részben a te visszatükröződésed. Vajon mennyi vagy belőle te, és mennyi a másik?
Mi történik akkor, ha olyan emberrel találkozol, akiben minden megvan ahhoz, hogy jó társad legyen, akivel nagyon szeretnél együtt lenni, de nem váltja ki azokat a lelkesítő érzéseket - amikről azt tanultad, hogy az igaz szerelem jelzői?
A rövid időközönként megjelenő magányosság normális. Csak akkor válik problémává, ha az ember életének minden napján állandó alapérzésként jelenik meg. Ekkor kell alaposan szemügyre venni a helyzetet, és megkeresni az okát.
Ha társkeresésről kérdezzük az embereket vajon igazat fognak mondani? Ha téged kérdeznénk, mit válaszolnál? Szexelnél robottal?
Az emberek hajlamosak arra, hogy a tél kezdetén kezdjenek egy kapcsolatot, és legalább tavaszig benne maradjanak. Miért van ez? Olvasd el!
A közelgő szeptember a segítségedre lesz, ha úgy érzed, ideje rákapcsolni az emberi kapcsolataid építésére. Különösen igaz ez új, romantikus kötődés kialakítására.