A csapból is az folyik, hogy „Az ÉLET a komfortzónán kívül kezdődik”. De igaz ez? Nem lehet, hogy annyira leegyszerűsítettük a tételt, hogy elveszett belőle fontos tartalom?
Vállalkozóként az életemnek vannak olyan területei, melyek nem követik a megszokottat. Bőven akadnak olyan, mondjuk úgy, kalandjaim, a munka és magánélet területén, melyek nem az általánosan megszokottat követik. Időnként olyanba vágok bele, amibe a környezetem nem, és amit én sem csináltam azelőtt. Tehát, olyasmiket kell tennem, ami új, szokatlan, a kimenetele, legalábbis számomra, nem kiszámítható, így kockázatos.
Ahogy egyre több új és kényelmetlen helyzetbe hozom magam, és ezzel kapcsolatban kapom a visszajelzéseket azoktól, akik ezeket a dolgokat szerintük(!) nem mernék megpróbálni, annál inkább az az érzésem, hogy ezzel a „minden jó a komfortzónádon kívül van” üzenettel rendesen mellélőttünk, és nemhogy nem segítjük, de hátráltatjuk vele azt, aki változtatni, fejlődni szeretne vagy szimplán csak szeretne színt vinni az életébe.
A kijelentés bénítólag tud hatni arra, aki nincs hozzászokva, hogy háborgassa a komfortzónájának határait, és teljesen figyelmen kívül hagyja az egészséges rutin és biztonságérzet örömét, valamint azt, hogy képesek vagyunk folyamatosan új és új területeket hódítani komfortzónánk növelésére, anélkül is, hogy nagyokat kellene ki-be ugrálni.
Mi is az a Komfortzóna? Én ebben az értelemben használom a kifejezést: a tevékenységeidnek, létezésednek az a területe, amit megszoktál, és ahol emiatt biztonságban érzed magad, ahol úgy érzed, kiszámítható, hogy mi fog történni, és ez a következmény nem tölt el különösebb feszültséggel, félelemmel. - Nem biztos, hogy itt jól érzed magad, de legalább nem rettegsz.
Az, hogy az ember nem akar kívül kerülni a megszokotton, evolúciós szempontból egészséges hozzáállás, alapvető önvédelem.
Amiről tudom, hogy nem bánt, az oké. Amiről tudom, hogy bánt, az nem oké. Viszont, amit nem ismerek, az akár bánthat is, tehát nem oké. Így védik magukat az élőlények, amióta világ a világ. DE az evolúció ennél rafináltabb. Az a faj marad fenn, amelyik alkalmazkodik, fejlődik. Fejlődés pedig nem lehetséges kísérletezés nélkül.
Mi van, ha nem kell kilépned a komfortzónából, egy a zónán kívüli, totális ismeretlenbe? Mi van, ha elég finoman tologatni a zóna határait?
Nem mindegy, hogy az úszni nem tudó beesik a mély vízbe, aztán ha úszik, jó, ha nem, akkor meg "így jártunk", vagy pedig kis lépésekben szoktatja magát a vízhez, oktató segíti, és mindig csak kicsivel többet próbál ki, mint előző alkalommal. A második módszerrel jóval nagyobb lehet az úszni megtanuló túlélők száma.
A zónán kívüli cél elérhető pici lépésekben is. Persze, csak akkor, ha ezeket a pici lépéseket tényleg meg is teszed. Talán az is elég, ha mindig csak a zóna határvonalára állsz, és ahogy ott tevékenykedsz a határ csúszik egyre kijjebb és kijjebb. A határon kívül eső, de még közeli dolgokat nem látod rémisztőnek, nehéznek, így azok, ahogy a hozzájuk közeli területen tevékenykedsz, részeivé válnak a zónádnak.
Ne riasszon el ez a „Lépj ki az ismeretlenbe” felhívás! Ha te nem vagy az a típus, aki nagyokat ugrik, akkor sem kell lemondani az álmokról. Egyszerűen csak kisebb lépésekre kell lebontani az oda vezető utat, és el kell kezdeni csoszogni rajta már ma, hogy ezekkel az ici-pici, biztonságos lépésekkel ugyanúgy eljuthass oda, ahova szeretnél.
Nagyon sokat segít, ha olyan lelkiállapotba hozod magad, amiben könnyebb elhagyni a rutint.
Van, akinek ehhez szakember segítsége kell, és sokaknak a bátorsághoz elég lenne rendszeres, kiadós alvás is.
Nem ciki segítséget kérni, ha úgy érzed, több van benned, mint amit eddig kihoztál magadból. Sokféle szakember segíthet ma már. Számos, sikeres ember jár coach-hoz, terapeutához. Ez nem a gyengeség jele, sőt, épp ellenkezőleg. Ha van igényed arra, hogy jobban működj, és elismered, hogy egyedül nem megy, vagy nem elég gyorsan, és segítséget kérsz, az inkább elismerésre méltó.
Ha alapból jól vagy, akkor a kíváncsiságod erősebb tud lenni, és észre sem veszed, hogy már ki is léptél az addig biztonságosnak ítélt körből.
Persze, visszafele is tud hatni a zónahatáron mozgás hatása. Minél többször csinálsz valami újat, annál inkább nő a saját képességeidbe vetett bizalmad, az önbizalmad is, és ettől általánosságban is jobban leszel. Ha sokszor oldasz meg új helyzeteket, akkor tudni fogod magadról, hogy képes vagy kezelni az ilyeneket, hiszen már korábban is sikerült.
Az önbizalom nem olyasmi, amit bemagyarázhatsz magadnak. Tetteken keresztül izmosodik. Ha ma nincs önbizalmad az életednek egy adott területén, attól nem lesz több holnap, hogy egy másik nap virrad. Ez nem olyasmi, amit ki lehetne várni, hogy megérkezzen. Sőt, minél tovább vársz az építésével, annál inkább szűkül, hiszen bebetonozod a "nekem ez nem megy/túl nehéz" hozzáállást.
Kezdd el az új életed ma, egy kis lépéssel! Csatlakozz a Miitt Közösséghez, ismerj meg új embereket, próbálj ki új dolgokat hozzád hasonló egyedülállók társaságában! Feszegesd a komfortzónádat szórakozva!
Voltunk már baltadobáláson, lövészeten, paplanernyőzni, börtönlátogatáson és kenutúrán, tanultunk SUP-ozni, járunk biliárdozni, tanulunk táncolni, járunk túrázni és mindeközben sokat beszélgetünk ismerősök és teljesen ismeretlenek… Nincs olyan új program, amit ki ne próbálnánk együtt! KATTINTS, regisztrálj, nézd meg az aktuális programlistát, és ha tetszik, CSATLAKOZZ Te is!
