Ha valaki folyton ugyanazt csinálja, mégis más eredményt vár, azt őrültnek tartjuk. A remény jól irányzott tettek nélkül ugyanerről szól. Néha csak icipici változtatás kell. De az kell. Nem mehetsz ugyanazon az úton máshová.
Elég lehet egy kis lépés is, és az húzza majd magával a többit.
Nem mehetsz ugyanazon az úton máshová.
Gondolj bele, ha a térképen csak 5 fokkal eltérsz az eddig tartott iránytól, először csak néhány centi lesz az eltérés a megszokott utadtól, aztán méterek és később kilométerek.
Egy korábban dohányos ismerősöm beszélt róla még dohányos korában, hogy ő úgy érzi, hogy a dohányzással ő valójában bünteti magát. Szándékosan rongálja a testét, és attól is rosszul érzi magát, hogy mások esetleg mit gondolnak róla a dohányzás miatt, de valahogy nem tudja abbahagyni. Mintha azt mondaná ezzel, hogy nekem csak ennyi jár. Aztán egyszer, egy örömteli pillanatban hirtelen úgy döntött, hogy ő ott és akkor végez az önpusztításnak ezzel a formájával.
Azóta se nyúlt cigihez, de ami ennél is fontosabb, hogy megtapasztalta, hogy képes változtatni, és azóta sokkal komolyabb, párkapcsolati döntéseket is meghozott az életében. Egy látszólag független, vagy kisebb változtatás előkészítheti és beindíthatja a többi lépést is.
A fő feladat ilyenkor elhinni, hogy a változtatás akár egész jól is elsülhet.
Annyira jól, amilyet most még el sem tusz képzelni, mert még nem tapasztaltad. Ha elismered, elfogadod, hogy a változás valami szuper új dolgot is hozhat, akkor nem „izomból” és akaraterőből kell meglépni az új lépéseket, hanem lelkes kíváncsiságból. És úgy sokkal könnyebb.
Minél több másmilyen lépést teszel, minél többször máshogyan cselekszel, annál nagyobb az esélye, hogy az egyik ilyen változtatás betalál, és elindít egy pozitív folyamatot.
Valószínűleg, legbelül te is tudod, mi az a lépés, amire most szükség van. Utólag gyakran rájövünk, hogy mindig is tudtuk. A tétovázást, többek közt, az okozza, hogy onnan nézve, ahol még sosem próbáltuk, talán, nehéznek tűnik, súlyosnak, hosszúak és akár kockázatosnak is.
Csak miután megléptünk egy ilyen, elsőre kényelmetlennek tűnő lépést, és kiderül, hogy a gyakorlatban nem is olyan vészes, vagy éppen rém egyszerű, akkor nézünk visszafele értetlenül, hogy ezt miért nem csináltuk meg hamarabb?
A semmit nem csinálás is egy döntés. A várakozás, az egyhelyben toporgás is egy választás.
A félelem az előre nem látható következménytől elfeledteti veled, hogy olyan nincs, hogy nem választasz, csak olyan, hogy azt választod, hogy „nem változik semmi.”
Az emberek gyakran csak akkor változtatnak, amikor már nagyon nyomorultul érzik magukat. Neked ezt nem muszáj megvárni!
A várakozás, az egyhelyben toporgás is egy választás.
A választások, változtatás, változás törvényei az élet minden területére igazak, így a párkapcsolatokra, és a társkeresésre is.
Ha most valami nem jó neked a párkapcsolati helyzetedben, nézd meg, van-e olyan pont, ahol szándékosan korlátozod magad?
- Mi lenne az a legkisebb lépés, ami ki tudna billenteni?
- Mi lenne az a lépés, amit még félelem nélkül is meg tudnál tenni, olyan, ami bizonyosan a célod felé visz?
- Fordítva is felteheted a kérdést: Mi most az a rendszeres viselkedés, amit abbahagyhatnék, hogy többé ne hátráltasson?
Kockázat, kényelmetlenség mindig van. De annak is van kockázata, ha nem változtatsz. Az is kényelmetlen, ha semmi nem változik.
Inkább onnan nézd a lehetőségeket, hogy mi van, ha pozitív változások egész sorát hozza meg az új lépés, az új döntés?
Mi van, ha itt a sor végén megpöckölöd az első dominót, és aztán már csak hagyod, hogy vigyen magával a lendület, és sorban hozhatod a további jó döntéseket; és innentől már nem nehezen, fogcsikorgatva, hanem pörgősen és élvezettel?!
Lépd meg az első lépést együtt hozzád hasonló szinglikkel együtt!
Gyere társaságba, ahol a programokon jól érzed magad, és rendszeresen találkozhatsz új emberekkel. Az ismerkedés már a cseresznye a hab tetején.
