A magányról nem szeretünk beszélni, gyengeségként kezeljük. És amilyen gyorsan csak lehet, igyekszünk megszabadulni tőle, anélkül, hogy pontosabban megvizsgálnánk az érzést és azt, hogy honnan ered.
Ha szóba kerül a téma, az egyedülállók nagyon gyorsan kijelentik, hogy az egyedüllét nem egyenlő a magányossággal. És ez legtöbbször igaz is. A magányosság időnkénti megtapasztalása természetes része az életnek. Nem kellene szégyenkeznünk emiatt.
Minden ember életében vannak magányos pillanatok. Olyan pillanatok, amikor szívesen megosztanánk egy élményt, vagy amikor érzelmi támogatásra van szükségünk, de senki sem áll rendelkezésre, hogy átöleljen és ott legyen mellettünk. Sokan átélik ezeket a pillanatokat párkapcsolatban is. Talán ritkábban, mint az egyedülállók, de előfordul. Egy diszfunkcionális párkapcsolat rengeteg magányos pillanatot eredményezhet, még többet is, mint egy egészséges szingli életszakasz.
A rövid időközönként megjelenő magányosság normális. Csak akkor válik problémává, ha az ember életének minden napján állandó alapérzésként jelenik meg. Ekkor kell alaposan szemügyre venni a helyzetet, és megkeresni az okát.
Nagyon gyakran a magányosság érzését egyfajta céltalanság okozza. Van egy hiányérzet, egy üresség ott, ahol "valaminek" lennie kellene. Gyakran nem is annyira a társ hiányzik, viszont a hiánya felerősíti az érzést.
Lehet valakinek látszólag nagyszerű karrierje, mégis hiányozhat a cél. Ha van egy "jó állásod", az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott munka valódi kiteljesedést, értelmet ad számodra. Lehet, hogy valaki másnak ugyanaz a munka igen, de lehet, hogy neked nem. És az is előfordulhat, hogy bár a munkád nem kifejezetten sztár szakma, vagy pozíció, de te szereted és értékesnek érzed magad benne. És az is lehet, hogy a karriereden kívül találsz értelmet adó célt, olyat, ami nap mint nap megtölti a szívedet és rendszeresen elégedetté tesz.
Az embereknek szükségük van értelemre, célra, és a „mozgásra” amivel efelé a cél felé haladnak. A természet úgy alakított ki minket, hogy problémákat oldjunk meg és ezek által fejlődjünk. Nemcsak fajként, de egyénileg is.
A céltalanság nem természetes állapot számunkra. Ha egy élet megakad, nincs mozgás, nincs fejlődés, nincs cél, idővel ez a visszatartottság mindenféle nem kívánt érzéssé és állapottá nőheti ki magát, mint például a magány vagy akár a depresszió. A cél azonban mögöttes értelem és értékek nélkül csupán egy elvégzendő feladat, amihez az idő előrehaladtával egyre kevesebb kedvünk, kitartásunk lesz.
Hajlamosak vagyunk elkövetni azt a hibát, hogy gyorsan elfedjük a tüneteket, ahelyett, hogy a problémával foglalkoznánk. Ahelyett, hogy az életnek értelmet adó célt találnánk, helyette szimplán elfoglalttá válunk. Telerakjuk a naptárunkat, hogy ne legyen idő gondolkodni.
Nehéz motiváltnak maradni hosszabb távon úgy, hogy a célnak nincs értelme, ami passzol a saját személyes értékrendünkbe. Ezért először érdemes azzal kezdeni, hogy ki vagyok én, mit tisztelek, mit nem, mi érték számomra, mi nem. Ezután könnyebb kitalálni, hogy mi az a cél, amifelé hosszú ideig is lesz türelmem haladni.
Amikor egy értelmes cél felé haladsz, ritkábban érzed a magányt, mert lefoglal a jó érzés, hogy haladsz előre.
Könnyebb a megfelelő párt megtalálni akkor, ha már van irány, ahova tartasz, és tisztában vagy az értékrendeddel. Amikor egy értelmes cél felé haladsz, ritkábban érzed a magányt, mert lefoglal a jó érzés, hogy haladsz előre.
Az elfoglaltság magány ellen nem működik. Hosszú távon biztosan nem. Csak arra elég, hogy átmenetileg elterelje a figyelmet a kellemetlen érzésről, de a valódi problémát nem gyógyítja meg. Valójában csak tovább növeli azt. Amikor nagyon elfoglalt vagy, nincs időd meglátni és megoldani a valódi problémát. Ha csak elfoglalt vagy, akkor a nap végére ugyanúgy kimerülsz, csak a jó érzés nélkül.
Az edzőtermi tagság megszerzése és új hobbik felvétele nem segít, ha a problémád nem a mozgás hiánya, vagy teszem azt a hiányos tánctudásod, vagy a szabadidőd színtelensége, hanem az életed általános stagnálása.
Érdekes, hogy milyen ritkán beszélünk arról, hogy mi adhat értelmet az életünknek, pedig a jó közérzet és az egészséges lélek szempontjából elengedhetetlen információ. Mit jelent értelmes célokkal élni?
Olyanért tenni, folyamatosan, s eközben fejlődni, ami mélyen fontos számodra, és ami összhangban van az alapvető értékeiddel.
Ha mindezzel még értéket is adsz a szűkebb és tágabb értelemben vett környezetednek (család, közösség, föld), akkor lesz igazán teljes az érzés, mert akkor megtalálod a helyed egy nagyobb egészben is, ahova passzolsz, és ahova pont te kellesz.
Ezek nagy szavaknak tűnhetnek, de számos, kívülről egyszerűnek tűnő élet beteljesítheti ezt.
A törekvés a fejlődésre része annak, hogy kik vagyunk. Nem érezzük jól magunkat, ha csak úgy létezünk, mint valami medúza, melyet a tenger áramlatai sodornak. A céltalanságot könnyen összetéveszthetjük a magányossággal, mert úgy érezzük, mintha valami hiányozna.
Lehet, hogy nem egy partnerre vagy elfoglaltságra van szükséged, hanem inkább arra, hogy lelassulj, és megnézd, hol vagy, és hová szeretnél eljutni innen, hogy úgy érezd, kiteljesedsz.
Természetesen, az intimitás iránti igény nem fog eltűnni. Szükségünk van arra, hogy megérintsenek, és törődjenek velünk. Amikor nincs ilyen intim partner, a hiányérzet sokkal erősebb azoknál, akiknél az értelmes cél is hiányzik.
Ha van valami, amiért lelkesen dolgozhatsz, tanulhatsz, akkor minden idő, amikor egyedül találod magad, olyan megnyert pillanat, amit az értelmes céljaidért való törekvéshez nyersz, akár úgy is, hogy ez most éppen a pihenés, mialatt erőt gyűjtesz a továbbiakhoz.
Ha tudod a célodat, még ha távol is vagy tőle, akkor is tudod, hogy jó helyen vagy. Minden hely a céljaidhoz vezető úton a helyes út részévé válik, és ez már önmagában is komfortos érzés.
Legközelebb, amikor egy kicsit magányos leszel, próbáld meg nem elfoglaltsággal leplezni az érzést. Állj meg, vizsgáld meg, mi történik, és hagyd, hogy az érzés megmondja neked, hogy mi az igazi baj, és mik legyenek a következő lépéseid!
Beszélgess hozzád hasonló szinglikkel, hogy nekik mik a céljaik! Ők hogyan töltik meg tartalommal az életüket. Minden tartalmas beszélgetés új ötleteket és lendületet adhat.
