Magyarországon némi fáziskéséssel a Facebook elindította a saját társkeresőjét. Az elsők közt pattantam rá, hogy megnézzem, mit tud.
Sokan beszélnek a fokozatos elidegenedésről, a kommunikáció kudarcáról, az elmagányosodásról, a virtuális diadaláról az élő felett. De valóban akkora nagy a baj?
Ahogy egy állást, úgy egy lehetséges párkapcsolatot is el lehet bukni a késésen.
Hajlamosak vagyunk az élet minden területén az instant megoldást keresni, a társkeresés sem kivétel. Szeretnénk, ha valaki megoldaná a problémát helyettünk, pedig lelki dolgokban a megoldás nem rajtunk kívül van.


Aki nem érzi, hogy ő irányít és felelős, az nem tud pozitívan gondolkodni, mert ha az élet csak megtörténik vele, akkor nincs miről pozitívan gondolkodni, minden váratlan és esetleges. Van, hogy a körülményekre épp nincs ráhatásunk, de arra viszont igen, hogy hogyan reagálunk rájuk.
Amikor ismerkedés, randizás közben alaposan kiakadsz valakinek a viselkedésén, ahelyett, hogy csak kinevetnéd magadban, és lazán továbblépnél, valószínű, hogy a másik megnyomott egy érzékeny gombot rajtad.
Az utóbbi hetek új szabályozása és az innen-onnan előugró számadatok alapján nem tudok nem arra gondolni, mi lesz, ha megint bezár a bazár. Kibírjuk? Van még bennünk tartalék erő?
Épeszű férfinek eszébe nem jut élőben kéretlenül előrántani a szerszámát szemrevételezésre, online mégis gyakran küldenek férfiak a szerszámjukról képet. Angolul ezt a fotót hívja a köznyelv „d!ck pic”-nek. (!=i)

Iratkozz fel hírlevelünkre!
Leveleinkben társkereső tippeket és programajánlókat küldünk.