Miért van az, hogy az online társkeresőkön és különösen az appokon, egyre idiótábban viselkednek az emberek? Tényleg minden egyedülálló egyre nagyobb seggfej, vagy csak az online társkeresés tesz minket azzá?
Lehet, hogy az eszköz, amit a társkereséshez használunk, visszahat a viselkedésünkre? És ha így van, van remény, hogy ez a folyamat visszafordítható, vagy legalább lassítható, kezelhető?
Az általános, online elpofátlanodás három fő okra vezethető vissza.
- Az ember termékként kezelése
- A tettek következményeinek térbeli távolsága
- Közösségi felelősségre vonás hiánya
Az ember termékként kezelése
Akárhogy is cifrázzuk, az online társkereső felületeken pont úgy nézelődünk, mint egy online áruház kínálatában. Kiszűrjük a lehetséges termékeket, majd laposabban tájékozódunk a termék paramétereiről.
A profilok és a nézelődő egyaránt termékek a folyamatban, ahol egy ember értékét néhány fotó és rövid leírás kell képviselje szemben azzal, ami egy emberben a leglényegesebb – az, hogy hogyan viselkedik, mit tesz. Egy online profil nem ember, annak csak egy képe, egy avatar. Az online kommunikáció eltávolít a valós embertől, és videojáték szerű bábokká redukálja őt. És ha ez nem lenne elég, a pozitív, követendő viselkedésminta híján, a „vásárlónak”, vagy „játékosnak” esélye sincs, hogy felnőtt és érzelmileg érett emberek számára vonzó módon felnőttként viselkedjen. Mivel egyre többen egy elzárt, online térben ismerkednek, mások példáját sem látják, tehát egyre nehezebb megtanulni a környezettől, hogy mi működik és mi nem, mert mindent saját példán kell kitesztelni, ráadásul ehhez nem mindenkinek van meg a kellő lelki érettsége.
Ha mindent ingyen, azonnal kapok, az végül semmit sem ér.
A tettek következményeinek térbeli távolsága
Ha nem kell látni a másik arcát, amikor valami bántót teszünk, vagy írunk, ha nem kell szembesülni az illetővel nap, mint nap – mert mondjuk, egy faluban lakunk, vagy egy helyen dolgozunk, akkor sokkal könnyebben dönt az ember egy bántó viselkedésforma mellett, ha az neki kényelmesebb. Sok sérült, frusztrált ember teljes nyugalommal vezeti le a haragját, vagy fájdalmát másokon, hiszen a közvetlen következményeket - sírást, dühöt- már nem kell viselnie.
Közösségi felelősségre vonás hiánya
Online jellemzően olyanokkal ismerkedünk, akikkel nincsenek közös ismerőseink. Ha történetesen ismerősökön keresztül mutatnak be a randipartnerednek, figyelni fogsz rá, hogy úgy viselkedj, hogy ha visszajut a közös ismerősök fülébe, miket műveltél, az ne legyen neked kínos. Gondolj bele, mennyire másképp viselkednél, ha mondjuk, a főnököd unokatestvérével randiznál! Régen a kisközösségek tagjai függtek egymástól gazdasági és szociális szempontból is. Nem engedhette meg magának az ember, hogy elidegenítse magától azokat, akiktől függ, így igyekezett kulturáltan viselkedni. Most viszont sokan úgy vannak vele, hogy bármit megtehetnek a másikkal, mert „senki se látja”. Az érzelmi bűnelkövetés 100%-ban megúszhatóvá vált. Szinte bármi megtehető anélkül, hogy kiderülne. A sokat emlegetett, kéretlen „dickpic” is ennek a hozománya. 100 évvel ezelőtt csak egy perverz lengette volna meg a szerszámját nyilvánosan, kérés nélkül(!) egy kiválasztott hölgynek. Szociálisan retardált karaktereket termel az eszköz, és ez képes lelkileg bedarálni azokat a felhasználókat is, akik ragaszkodnának a tisztességes, figyelmes és jóindulatú kapcsolatteremtéshez.
A minőség, csak minőségi úton elérhető.
Mit tehetünk most?
Nem vagyok híve a világvége jövendölésnek. Bízom az emberiség leleményességében. A viselkedésünk nagyot változott, miközben az emberi lélek talán egyáltalán nem. A kiegyensúlyozottsághoz és lelki egészséghez ugyanarra van szükségünk, mint 100 évvel ezelőtt, és biztosan megtalálható a megoldás is arra, hogy nagyobb tisztelettel fordulhassunk egymás felé.
A megúszással az a baj, hogy visszafele is hat. Ha mindent ingyen és azonnal kapok, az nem ér végül semmit. Ha a lehető legkevesebb jót teszem bele egy kapcsolatba, akkor abban a kapcsolatban a lehető legkevesebb jó lesz. Ez a képlet ilyen egyszerű. A minőség, csak minőségi úton elérhető.
Bár elég rémes a helyzet, egyáltalán nem kilátástalan. Odafigyeléssel, tanulással, személyes fejlődéssel a probléma kikerülhető. Nincs akkora baj, ha vállalod, hogy minőséget, időt, energiát, figyelmességet, udvariasságot, nyitottságot és bátorságot teszel bele a kapcsolataidba, legyen az barátság, munkakapcsolat, vagy párkapcsolat. Akkor is, ha senki sem lát. Te mindig látni fogod, és te arra lehetsz csak büszke, aki te vagy és az érték, amit teremtesz; arra, amit hozzáteszel, és nem arra, amit elveszel.
Te a saját viselkedésedért felelsz, és azért, hogy milyen embereket és viselkedésformákat engedsz be az életedbe. Ha csak két dolgot szem előtt tartasz máris ki fogsz emelkedni a csőcselékből: Csak azzal tarts kapcsolatot, akinek a tetteit méltónak érzed önmagadhoz, és viselkedj vele legalább olyan tisztelettel, mintha az illetővel a főnököd, a szüleid és a barátaid is rendszeresen beszélnének!
Ezzel a hozzáállással, ki tudsz emelkedni a tömegből. Neked nem a többieket kell megváltoztatnod, csak önmagad, hogy rád találhassanak azok, akik szintén igényesek önmagukkal szemben, és felismerhessenek, mint egy magasabb értéket képviselő, lehetséges partnert.
Olvass még a témában:
Most attól könnyű ismerkedni, hogy nehéz!
Ő az idióta, vagy én vagyok túl érzékeny?
