Amikor ismerkedéskor, randizáskor alaposan kiakadsz valakinek a viselkedésén, ahelyett, hogy csak kinevetnéd magadban, és lazán továbblépnél, akkor nagyon valószínű, hogy a másik megnyomott egy érzékeny gombot rajtad. Gyakran nem is vagy tisztában azzal, hogy a gombjaid léteznek.
Egy randizással foglalkozó Facebook csoportban találtam egy tag bejegyzését arról, hogy milyen gáz, ha valaki online ismerkedéskor, vagy első randin megkérdezi, hogy: „Mivel foglalkozol?”
Nagyon gyorsan két nagy táborra oszlott a kommentelők hada. Az egyik tábor: aki szereti a munkáját, és büszke is rá, vagy szereti tudni, a másik ember milyen anyagi és szociális státusszal rendelkezik - többnyire azért, mert nem szeretne olyannal randizni, aki gazdasági és szociális státusz szempontból jóval alatta teljesít. A másik csoport: aki nem különösebben szereti a munkáját, vagy kifejezetten utálja, és nem szeret beszélni róla, általában úgy érzi, a munkája nem definiálja őt, vagy félre-definiálja. Az első csoport tagjai nem látnak kivetnivalót a kérdésben. A második csoport határozottan nehezményezte a kérdést, de – és ez a csavar – jellemzően azt írták, hogy a kérdés bunkó, tiszteletlen, unalmas, vagy „a munkám nem én vagyok.” Egy ember sem írta, hogy érzékenyen érinti a kérdés, mert jobb szeretné, ha nem ítélnék el, vagy néznék kevesebbnek a munkája miatt, amit maga sem értékel nagyra.
Aki kiakad a munkája, pozíciója firtatása miatt az általában legbelül nem elégedett. Ő az, aki nem értékeli magát pozitívan ezen a téren, és tudat alatt ő sem olyan értékek mentén ítél, ami alapján szeretné, hogy megítéljék. Az történik, hogy egy olyan érzékeny pontra tapint a kérdés, amin az illető még talán maga sem gondolkodott el igazán, és észre sem veszi, hogy nem a kérdező a bunkó, hanem ő az, aki nem szívesen válaszol, mert alulértékeli magát a másik helyett is.
Nem az a cél, hogy igazad legyen, hanem az, hogy boldog légy!
Nagyon gyakori „gombnyomás” fajta az is, amikor gyerekkorban vagy felnőttkorban már több olyan rossz tapasztalatod gyűlik fel, ami túlérzékenyít, és egy adott viselkedésre nem tudsz higgadtan reagálni, a helyzetet a korábbi negatív élményeid ismétlődésének, folytatásának, fokozódásának éled meg.
Miért lényeges tudatosítani ezt? Mert nem mindig a másik a genyó. Lehet, hogy csak az adott téma vagy viselkedés olyan, amivel érdemes lenne foglalkoznod, és rájönni, miért zavar annyira. Ilyenkor nem magyarázat kell, hogy miért neked van igazad, hogy miért oké kiakadni, hanem sok, sok kérdés önmagad felé. Mit érzek? Miért? És azalatt az érzés alatt még milyen érzés lehet? És ha mögé is benézek? Mi okozhatja ezt az érzékenységet? Mi kellene ahhoz, hogy egy vállrándítással le tudjam rendezni ezt az adott helyzetet? Nem a másiktól, hanem magamtól mire van szükségem ehhez? Milyen lenne, hogy nézne az ki, ha nem érdekelne, ha nem zaklatna fel? Mi kellene ahhoz, hogy legközelebb hasonló helyzetben ne reagáljak úgy, mint most? Sok, sok kérdés kell, és idő önmagaddal.
Van, hogy a hiba az én készülékemben van, és ha erre rájövök, tudok tenni ellene.
Ha Celine Dionhoz odasétál valaki az utcán és közli vele, hogy nem tud énekelni, biztosan nem fog összeomlani és nem fogja körbe telefonálni a barátnőket megerősítésért. Ha Elon Musk e-mailjére valaki nem reagál még aznap, nem fog kiborulni azon, hogy az illető mennyire nem tiszteli, és ez is biztos azért van, mert ő csak egy kis senki, és ezt mások is így gondolják. Valószínűleg inkább arra gondol, hogy a címzett is elfoglalt.
Teljesen rendben van, ha a tiszteletlen, agresszív, vagy bármilyen kellemetlen viselkedés egy pillanatra irritál, de ha te biztos vagy magadban, akkor csupán egy enyhe és gyorsan múló irritációig megy el a helyzet. Bármikor kiléphetsz a szituációból, és elfelejtheted. Ha viszont valami felzaklat, akkor érdemes megvizsgálni, hogy mi az oka.
Persze, lehet, hogy a másik tényleg egy tahó, és nincs benne sem empátia, sem jószándék. Viszont, ha ez a helyzet, akkor kár bepörgetni magad. Megteheted, hogy hiszti helyett, elengeded, tovább állsz, ráadásul, azzal a nyugalommal, hogy milyen jó, hogy időben kiderült, hogy nem passzoltok.
Fontos, hogy egy olyan szituációban, ahol szerinted valami nagyon nem kerek, és állandó, komoly konfliktust okoz – mindegy, hogy kinek a hibája – ne maradj benne. Ha boldogtalan vagy, akkor nem számít, hogy te vagy a hibás, vagy a másik, vagy épp egyformán. Lényeges, hogy keress megoldást és kiutat. Ez a kiút néha a megértés, hogy mit érzel pontosan, és miért érzel úgy, és hogy hogyan lehetsz jobban, vagy, hogy itt-e az ideje, hogy elengedd a kapcsolatot. Nem az a cél, hogy igazad legyen, hanem az, hogy boldog légy!
Te döntesz, hogy hagyod, hogy az emberek - akár akaratlanul is - nyomogassák a gombjaidat, vagy feltérképezed ezeket a gombokat, és amelyiket csak tudod, megszünteted. Ha nem megy egyedül, szakember segítségét is kérheted. Egyáltalán nem ciki a jövőd és a boldogságod érdekében segítséget kérni. Ne szalassz el valakit, akivel boldog is lehetnél, csak mert nem veszed észre, hogy magadon kell dolgoznod a javulásért!
