Létezik egy tipikus, kora harmincas társkeresőkre jellemző probléma, melynek megértése segíthet, hogy a felek sikeresebben együttműködhessenek.
A világ változik, és aki nem akar lemaradni, annak változnia, változtatnia kell. Az jár a legjobban, aki követi a világ mozgását, és megkeresi az új helyzetben a kedvező helyét, szerepét. A társkeresésben sincs ez másképp.
Gyakran futok bele olyan véleménybe, hogy a 40 feletti társkeresők már annyi rossz tapasztalaton vannak túl, hogy gyógyíthatatlanul sérültek, megkeseredettek, és szigorúan elkerülendők. Biztos ez?