Gyakran futok bele olyan véleménybe, hogy a 40 feletti társkeresők már annyi rossz tapasztalaton vannak túl, hogy gyógyíthatatlanul sérültek és megkeseredettek, emiatt kezelhetetlenek és szigorúan elkerülendők. Leértékelt áru, ami nem kellhet senkinek.
Ezt egyébként többnyire társat találni és megtartani képtelen, frusztrált késő harmincasok, vagy tájékozatlan húszasok hangoztatják leggyakrabban. Vagy nincs igazam? Talán nem kéne egy egész korosztályt egyetlen mondattal leértékelni? Szerintem se.
Minden korosztályban mindenféle ember van. Nehezen látom be, hogy mitől jobb egy soha tartós párkapcsolatban még nem élt harmincas, mint egy már tapasztalt negyvenes, aki tudja, hogy legközelebb mit csináljon másképp.
Mi van, ha a tapasztalat, jó és rossz, nem hátrány, hanem épp előny. Aki élt már házasságban, az olyan komoly terep gyakorlatot szerzett, amit aligha lehet otthon a kanapéról összeszedni, tárkeresési tanácsokat olvasva.
Attól, hogy valaki elválik még korántsem biztos, hogy rossz volt a házassága. Lehet, hogy volt sok szép, tartalmas éve, amiből tanult épp annyit, mint a végéből, ami már nem volt annyira kellemes.
Tapasztalattal együtt jön a tudás, nem várakozás közben születik.
Minél többféle emberrel élt már együtt minél tovább valaki, annál inkább felkészült bármire, ami ezután jöhet. Ugyan mitől lenne több az, aki még sosem élt együtt senkivel valakinél, aki megtanult alkalmazkodni. Az nem erény, ha valaki félelmében inkább nem enged a szerelemnek, és nem vág bele egy párkapcsolatba, csak hogy ne sérüljön.
Egy ember értékét nem az adja, hogy hány tapasztalatot sikerült elkerülnie, hanem az, ahogyan a jó és rossz tapasztalatait kezeli, és amiket abból megtanul. Nem attól leszel valaki, hogy nem ér kudarc, hanem attól, ahogy a kudarcból kijössz, ahogyan azt kezeled, és attól, hogy legközelebb jobban csinálod.
A bölcsesség nem kor függő. Lehetsz bölcs társkereső a harmincas éveidben és tapasztalatlan 50 évesen is.
Tisztelem azokat, akik egy vagy több elrontott kapcsolatból tanulva megkeresik, és naponta építik egészséges kompromisszumokkal, ámde megalkuvás nélkül a jól működő kapcsolatukat. Ha megkérdezed őket a kudarcaikról, talán még hálásak is értük, mert azok juttatták őket oda, ahol most tartanak.
Ha te is keresztül mentél már számos gyötrő tapasztalaton, viseld az egyre halványuló hegeidet és emlékeidet büszkén, mert mind egy megtanult lecke nyoma. Minden sérülés taníthat is valamit, ha nyitott vagy a tanulásra.
Nincs olyan, hogy kockázat mentes élet. Ha az elején nem bízol még a másikban, bízz magadban, hogy lesz merszed elfogadni, amit az ő ad, és ha sérülsz, akkor tudni fogsz továbblépni, gyógyulni is.
És ha valaki valamilyen fórumon nagy ívű kijelentéseket tesz olyan csoportokról, melynek nem tagja, és nincs is hozzáférése valódi információkhoz, csak legyints rá! Még tanulnia kell az élettől, ahhoz, hogy megérjen a figyelmedre.
Pirchala Berta
