Az utóbbi hetek új szabályozása és az innen-onnan előugró számadatok alapján nem tudok nem arra gondolni, mi lesz, ha megint bezár a bazár. Kibírjuk? Van még bennünk tartalék erő?
Mi történt a legutóbb? Elsőre lelki, anyagi, és gyakran fizikai felkészülés és tapasztalatok nélkül ért a helyzet. Kiszorultunk a társas érintkezésből, és beszorultunk a lakásba. Ahhoz képest, hogy mennyire nem voltunk felkészülve egy ilyen forgatókönyvre, sokan rendkívül fegyelmezetten, és határozottan pozitív hozzáállással vették az akadályokat. Jól felszívtuk magunkat, mozgósítottuk az összes tartalékunkat fizikai, lelki és gazdasági értelemben is. Megtanultunk kenyeret sütni, bútort szerelni, palántát nevelni, online video-beszélgetni, sőt, sokszereplős online programokat összehozni. Mindent megtettünk, hogy ne omoljunk össze. És ennek nem kevesünknél meg is lett a böjtje. Olyan, mint amikor az adrenalin átvisz a baleseten, aztán, mikor kiürül, csak az üresség meg a rogyadozó térdek maradnak. Vajon, maradt belső tartalékunk?
(Olvasd el Milyen volt egyedülállóként a tavaszi "karantén")
Még ki sem hevertük az első megrázkódtatást, és a bizonytalanság újra egyre erősebb. A kérdés most nem csak az, hogy a vírus mennyire veszélyes, hanem az, hogy maradt-e elég kitartás és küzdés bennünk a korábbi embert próbáló időszak után egy újabb menetre úgy, hogy a végén komoly sérülés nélkül jöjjünk ki belőle.
Maradt lelkierőd egy olyan helyzetre, amiben megint elszigetelődsz? Esetleg megerősödtél és új ötleteid is vannak további korlátozások idejére, vagy csordultig teli a hócipőd, hajszálon függ az elméd épsége?
Az Egyesült Államokban, ahol egyes területeken sokkal szigorúbb szabályozások voltak érvényben, mint nálunk, már néhol vizsgálják a járulékos emberélet veszteségeket. Vannak olyan környékek, ahol megdöbbentően megugrott az öngyilkosságok száma. Ez nem véletlen. Az elszigetelés a kínzásnak, büntetésnek, egy jól bevált formája. Ha ultrakemény, hétpróbás rabokat magánzárkával fenyegetik a jobb magaviselet érdekében, elgondolkozhatunk azon, mit érezhet az átlagember, aki kora, vagy egészségügyi állapota miatt a lakásában reked, esetleg Internet nélkül, vagy anélkül, hogy valakivel akár telefonon beszélgethetne naponta. Az érintés hiányáról már nem is beszélek, ami mostanában szinte elérhetetlen luxus annak, aki szingliként egyedül él.
(Neked mennyire erős a szociális hálód krízis idején?)
Nem cél a pánikkeltés, sőt! Nem a huhogásnak van itt az ideje (annak sosincs), hanem a higgadt kérdéseknek és önvizsgálatnak és tetteknek. Te felkészültél egy lehetséges szigorításra? Lesz kihez szólni? Lesz kivel sportolni menni, ha még lehet? Lesz kivel online bulit tartani? Tudom, legtöbben utáljuk az online szüttyögést, de még az online buli is jobb az elszigeteltségnél. Tudsz tenni valamit most, ami segíthet?
Hozott a helyzet pozitív változásokat is. Az ember az egyik leggyorsabban alkalmazkodó élőlény, csapások során nem csak sérül, de alakul, változik és épül is. Nekem, például, feltűnt, hogy a szomszédaimmal mennyivel többet beszélgetünk egymással nyár eleje óta. Próbáljuk feltölteni a lelki raktárainkat és ösztönösen is ápolgatjuk, építjük a társas kapcsolatainkat, amikre égető szükség van, amikor jön egy krízis. Legyen járvány, gazdasági válság, vagy bármi más. Aki most úgy érzi, hogy nagyot fejlődött, erősödött az események hatására, az sokat tud segíteni példamutatással, tanácsokkal és azzal, hogy nyíltan, türelemmel fordul mások felé.
A bizonytalanság és az elszigeteltség lelkileg megterhelő, ezt mindannyian érezhettük. Most, hogy tudjuk, bármikor újra megtörténhet, enyhíthető a teher azzal, ha megerősítjük a szociális kapcsolatainkat.
Nem kell egyből hatalmas dolgokra gondolni. Már azzal elkezdheted, hogy többet mosolyogsz idegenekre, ismerősökre, szomszédokra… mindenkire. (Már, ahol ezt nem takarja a maszk.) A mosoly egy olyan értékcsere, amitől mindkét fél duplán gyarapszik. Jól esik csinálni és visszakapni is. Észre sem veszed, és kinyílsz tőle magad is.
Döntsd el reggel, hogy ma különösen jó fej leszel! Ne csak fejben jegyezd meg, hogy a kollégád milyen csinos az új ruhájában, mondd is meg neki! Engedd be a sávodba besorolni próbáló autós társadat, add át a helyed a tömegközlekedésen az arra akár csak sok csomagja miatt rászoruló utastársadnak, engedd magad elé a mögötted álló kisgyerekkel vásárló szülőt, tűzd ki a parkolóórára a még le nem járt parkolójegyed, köszönj minden lehetséges alkalommal – hangosan, jókedvűen, mosolyogva!
Ez a hozzáállás fokozatosan nyitottabbá tesz, és egyszer csak azon kapod magad, hogy már ismeretlenekkel sem esik nehezedre beszélgetéseket kezdeményezni, és talán új kapcsolatokkal is gazdagodhatsz anélkül, hogy erőlködnöd kéne.
Rohadt dolog egyedül lenni, amikor baj van, és mint tavasszal kiderült, ilyenkor a párkapcsolatban élő barátokra is kevésbé számíthat az ember. Kérj, és keress segítséget, amíg nem akkora nagy a baj, hogy később se legyen az! Ha az előzetes tervekkel ellentétben újabb gyülekezési korlátozások lesznek, a Miitt.hu Közösség mindent megtesz, hogy a szabályokat betartva a lehető legjobban támogasson, sportprogramokkal, túrákkal, sétákkal és ha minden kötél szakad, online eseményekkel – közös főzés, tematikus beszélgetések, stb. – Hogy bármikor felvehesd a kapcsolatot hozzád hasonló cipőben járókkal, és együtt átvészelhessük akármit is hoz az elkövetkezendő időszak.
