Az önbizalom és az önértékelés nem valamiféle megfoghatatlan, velünk született adottság, ami vagy van, vagy nincs. Belső tartóoszlopaink formálhatók, építhetők tetteken keresztül. Minden nap alakítjuk őket: építjük, romboljuk, vagy állandósítjuk.
A csapból is az folyik, hogy „Az ÉLET a komfortzónán kívül kezdődik”. De igaz ez? Nem lehet, hogy túlzottan leegyszerűsítettük a tételt, és elveszett belőle fontos tartalom?