Megvan az a kínzó tehetetlenség érzés, amikor látod, hogy egy barátod szerinted(!) hozzá nem méltó kapcsolatban nyűglődik, de valamiért nem akar kilépni? Amikor te látod, hogy lenne esélye egy szerinted(!) jobb párra, vagy akár egyedül is jobban járna, de ő marad és inkább magyarázza magának is a helyzetet. Fontos megértened, hogy ő egy másik ember más neveléssel és tapasztalatokkal, aki önmagát és a saját lehetőségeit is másképp látja. Ami neked kívülről könnyűnek tűnik, az neki belülről nagyon nehéz, akár lehetetlen, elviselhetetlen lépésnek látszódhat.
Amikor az emberek a párkapcsolat egy adott fázisában arról döntenek, hogy mi legyen a kapcsolattal, jellemzően inkább hajlanak arra, hogy a kapcsolatot előrébb vigyék, mint hogy véget vessenek neki - derül ki Samantha Joel, a Western University (London) munkatársának új tanulmányából.
Joel és társszerzője a Torontói Egyetemről, Geoff MacDonald egy közös tanulmányban áttekintette a romantikus kapcsolatokban születő döntéshozatalra vonatkozó szakirodalmat. Több területen, például a szociológiában, a családtudományban és a viselkedési közgazdaságtanban, egybehangzó bizonyítékot találtak a "fejlődési torzításra" (progression bias), vagyis arra a tendenciára, hogy gyakran a kapcsolatot előre vivő, megtartó döntéseket hozunk, akkor is, amikor ez a döntés a külső szemlélő szemszögéből nem logikus.
Ezek a kapcsolatpárti döntések a romantikus kapcsolatok beindítását, előmozdítását és fenntartását részesítik előnyben a kapcsolatokat megakasztó vagy megszüntető döntésekkel szemben. Nem véletlenül.
Rövid távon a romantikus kapcsolatba való befektetés és az elkötelezettség növelése viszonylag könnyűnek tűnik, a kapcsolatokat megállító vagy megszüntető döntésekhez képest, melyeket nehéznek és fájdalmasnak érzünk.
Ez a fejlődési torzítás akár segíthet is az embereknek feldolgozni egyes párkapcsolati kihívásokat, de az is előfordul, hogy az emberek emiatt olyan kapcsolatokban maradnak, amelyek korántsem ideálisak.
Joel és MacDonald azzal érvelt, hogy az evolúció és a kulturális normák állnak a tendencia mögött, hogy az ilyen kapcsolatokban a növekvő befektetés és elköteleződés irányába húzunk. Őseink számára, akiknek nem volt annyi választási lehetőségük a partnerek terén, fontosabb lehetett egy bármilyen, akármilyen romantikus partner mielőbbi megszerzése, mint az "ideális" partner megkeresése. Vagyis akik vártak az ideális partnerre, és lemaradtak róla, kisebb valószínűséggel örökítették át a génjeiket.
A gének túlélése szempontjából fontosabb lehetett maga a párválasztás, mint egy ideális kapcsolat.
A kutatók 10 000 gyors-randizóval végzett vizsgálata azt mutatja, hogy az emberek alapvetően nyitottak a romantikus partnerek egészen széles skálájával való randizásra. A résztvevőknek társkereső profilokat mutattak, és közölték velük, hogy a potenciális partnereik rendelkeznek legalább egy olyan tulajdonsággal, személyes „kizáró okkal”, amelyekről a résztvevők korábban kifejezetten azt mondták, hogy nem akarnak ilyen tulajdonságokkal rendelkező partnert. Amikor a résztvevők azt hitték, hogy ez egy valódi randevúlehetőség, 74 százalékuk mégis beleegyezett, hogy randevúzzon az összeférhetetlen partnerrel. Vagyis a fejlődési torzítás arra késztethette az embereket, hogy inkább megragadják az adódó lehetőséget, ahelyett, hogy kivárnának.
"Rengeteg társadalmi nyomást tapasztalunk arra vonatkozóan, hogy kapcsolatban legyünk. És rengeteg jó kutatás szól arról, hogyan stigmatizálják a szingliséget" - mondta Joel. "Vannak társadalmi előnyök is, függetlenül attól, hogy ki a partnerünk. Kulturálisan a párkapcsolat azt jelenti, hogy legitim társadalmi egységként tekintenek ránk". Ez lehet egy másik oka annak, hogy az egyedülállók miért tűnnek nyitottnak a randipartnerek széles skálájára.
Sokakat motivál a környezeti nyomás arra, hogy a potenciális randipartnereket pozitív fényben lássák, olyannyira, hogy elnézik a lehetséges hibákat és összeférhetetlenséget is. Ha a párkapcsolat motivációja az, hogy az ember kipipáljon egy szociális kötelességet, a legtöbb potenciális partner elegendő erre a szerepre.
Más, Joel és MacDonald által vizsgált, korábbi tanulmányok azt találták, hogy az emberek hajlamosak gyorsan befektetni az új kapcsolatokba. Egy 122, a partnerükkel együtt élő emberből álló mintán végzett vizsgálatban 36 százalékuk a randizást követő hat hónapon belül összeköltözött. Egy másik tanulmány azt mutatta, hogy a résztvevők hajlamosak mélyen kötődni új romantikus partnerükhöz a randizást követő 3 hónapon belül. Ez a gyors párkapcsolati fejlődés veszélyeket is hordoz.
"Gyakran, mire rájössz, hogy a partnerednek vannak olyan tulajdonságai vagy életcéljai, amelyek nem összeegyeztethetőek a tiéddel, már jelentősen befektetsz abba a kapcsolatba. Ezen a ponton már sokkal nehezebb lemondani a befektetésedről, leírni a veszteséget és tovább állni.” - mondta Joel. "Nem szeretjük pazarolni az időnket és az energiánkat, a kapcsolatok pedig mindkettőből sokat vesznek igénybe.” (Forrás: news.westernu.ca, 2021. augusztus 5., Jeff Renaud)
Fájó szembenézni azzal, hogy a kapcsolatba befektetett idő, energia és pénz hiábavaló volt, de legalábbis nem visz további nyereségekhez, és azt sem szívesen látjuk be, hogy a befektetésünk már jó ideje veszteséges. Hajlamosak vagyunk kimagyarázni a veszteséget, csak hogy ne kelljen nehéz döntést hozni.
Tipikus példa az, amikor a gyerekvállalás kérdését a felek túl későn, már a kötődés kialakulása után beszélik meg. Ezen a ponton nagyon nehéz már elengedni a másikat, és ilyenkor a gyermekre vágyó inkább tétlenül reménykedik, mivel a szakítást rövid távon sokkal nehezebbnek érzi, mint azt a gondolatot, hogy a jövőben (talán) nem lehet gyereke.
Ugyanígy bajba sodorhatja magát valaki azzal, ha gyorsan és mindent is akar egy kapcsolatban, vagy hagyja, hogy a másik belehajszolja egy olyan tempóba, ahol a kötődés előbb történik, mint a megismerés.
Kerüld el ezt a hibát! - Bővebben a tempóról itt: Mennyi idő, megismerni a másikat, miután megalapozottan dönteni tudsz, hogy ő-e az igazi?
Hasonló cipőben jársz? Fontos, hogy felismerd, hogy mikor van az, amikor csak mented a befektetésed, és mikor az, amikor a konkrét, teljes embert, a legnemesebb értelemben vett társad akarod megőrizni. Hasznos kérdés lehet ez: Ha most találkoznék először a párommal, a jelenlegi céljaival, ahogyan most bánik velem, akkor szívesen kezdenék vele egy kapcsolatot?
Nem mindegy, hogy egy előremutató, hosszú távú, valós értéket mentesz, vagy a múltat.
Ha épp döntés előtt állsz, és legbelül jól tudod, hogy menni kellene, de még fáj lépni, vagy épp attól tartasz, hogy utána magadra maradsz, az normális. Sokan keresztül mennek ezeken az érzéseken. Nem vagy egyedül! Beszélgess olyan baráttal, aki már tapasztalt hasonlót.
Minden párkapcsolatban vannak hullámvölgyek, szakaszok, amik nehezek, mégis megéri küzdeni a másikért és a kapcsolatért, ha annak biztos, közös értékekre épülő alapja van.
Ha viszont csak hullámvölgy van, ritka hullámhegyekkel, akkor érdemes megvizsgálni, hogy mi motivál, hogy benne maradj a helyzetben. Lehet, hogy csak egy evolúciós beakadás, amit felülírhatsz odafigyeléssel és józan, őszinte mérlegeléssel.
Ha pedig már meglépted a fájdalmas lépést, ne félj, nem maradsz egyedül! Addig is míg rendezed a soraidat, szerezz új élményeket, járj társaságba, érezd jól magad!
Csatlakozz a Miitt.hu OFFLINE Közösséghez és heti 10-15 különböző programon szórakozhatsz kötetlenül szingli társaságban, sőt, te is szervezhetsz programot, már akár vidékre is!
