Dan Gilbert a Harward Egyetem pszichológus professzora alaposan tanulmányozta a boldogságot, és amit talált, meglepő. Azt hihetnénk, hogy választási lehetőségeink számának növekedésével, és döntéseink módosításának lehetőségével az elégedettségünk is nő, de ez nem így van. Sőt, többnyire éppen fordítva.
Több, különböző kísérlettel bizonyította, hogy:
- olyan helyzetben, amikor úgy tudjuk, hogy egy adott döntésünk visszavonhatatlan, elégedettebbek vagyunk a döntésünk eredményét illetően, mint olyan esetekben, amikor bármikor megváltoztathatjuk a döntésünket,
- valamint azt, hogy amit több lehetőségből kiválasztunk, idővel határozottan felértékelődik.
Hogyan jön ez a párkereséshez?
Arról korábban már írtam, hogy a nagy számú választási lehetőség, pl. a randiappokon, egy idő után inkább fárasztó, és egyfajta választási kimerüléshez vezet, (Erről bővebben itt olvashatsz: Nagy számok illúziója) és ezen felül egyfajta elkedvetlenedéshez, ahol minél több profilt láttunk, azok annál kevésbé szimpatikusak (Erről bővebben itt: Minél több profilt lapozgatsz, annél kevésbé vonzók).
És, itt jutunk el a választásaink fontosságához. Az, aki úgy fut neki a randizásnak, hogy nem képes letáborozni – mert hátha van jobb ajánlat a lehetőségek közt – az még átmeneti kapcsolataiban is elégedetlenebb lesz, és ezzel meg is teremti azt a helyzetet, hogy lépnie kell új lehetőségeket keresve.
A választás kerülése, ront az élményen.
Nem azt állítom, hogy akkor lehetsz csak boldog, ha házasodsz. Koránt sem. Csupán azt - Gilbert kutatásának tanulságát a párkapcsolatokra vonatkoztatva - hogy ha alkalmi, vagy tartós kapcsolataidat lehetőségeidhez mért legnagyobb odaadással kiválasztod, „bevállalod” mint „ez az, amit kiválasztottam, és most ez az, ami az enyém”, az eredmény is jobb lesz.
Gilbert kutatásának kísérletei bemutatják, hogy amikor valamit már visszavonhatatlanul magadénak választasz, azt idővel értékesebbnek is látod.
Az emberi agy hajlik az értékek átrendezésére az alapján, hogy valamit kiválasztottunk, vagy sem. Mondjuk úgy, az emberi agy nem csak megmagyarázza nekünk, hogy a választásunk jó, de el is hiszi, hogy az, amit kiválasztottunk, és így már a miénk, jobb, mint a többi lehetőség, amit nem választottunk, különösen akkor, ha azt a többi lehetőséget már elszalasztottuk. Ez pedig azt jelenti, hogy érezzük is ezt az érték növekedést, és ez az, ami igazán fontos.
Erre Gilbert azt a kísérletet hozza fel, amikor a kíséretben szereplőknek 6 festményről készült posztert kellett sorba rakni aszerint, melyik tetszik legjobban és legkevésbé. Majd azt mondták az alanyoknak, hogy az általuk felállított sorban a 3. és 4. számú poszterből van is egy-egy plusz darab, amiből az egyiket megkaphatják. Az alany ilyenkor némi hezitálás után kiválasztotta a 3. számút (amit kicsivel jobbnak talált a négyesnél). Valamivel később, (15 perc - 15 nap múlva), megkérték ugyanezeket az embereket, hogy tegyék sorrendbe újra a képeket. Ekkor meglepő dolog történt. A kiválasztott és eredetileg 3. helyre pozicionált kép előbbre került a 2. helyre, míg a nem választott (elutasított) kép az eredeti 4. helyről lecsúszott az 5. helyre.
A kísérleti alanyok az általuk kiválasztott képet idővel felértékelték, az elutasítottat pedig alacsonyabbra értékelték. Ezt a kísérletet különböző körülmények közt többször megismételték más alanyokkal, azonos eredménnyel.
A választásban rejlő erő olyan nagy, hogy a kísérlet eredménye olyan pszichiátriai pácienseknél is megmutatkozott, akiknek súlyosan sérült a memóriája, akiknek az agya nem képes új emlékeket létrehozni, azaz nem emlékeztek kicsivel később arra, hogy melyik képet választották ki maguknak, sőt magára a kísérletre sem. Az eredmény mégis ugyanaz lett. A választott kép értéke – habár nem is emlékeztek rá, melyik volt az – nőtt a második sorbarandezésre.
Hogy működik ez a párválasztásnál?
Két szélsőséges párkapcsolati hozzáállást másképp befolyásol ez a meglepően erős hatás:
1. Azok számára, akik túl korán kötődnek, választanak, még mielőtt alaposan megismernék randipartnerüket, hátráltató tényező, hogy a választás után még inkább értékesebbnek látják majd új partnerüket, akiről még csak most fog kiderülni, hogy egyáltalán érdemes-e rá. És ha kiderül, hogy nem, sokkal nehezebb lesz elszakadni tőle.
2. Aki túlságosan tartózkodik az elköteleződéstől, csak teng-leng és azt várja, hogy majd egyszer szíven üti a szerelem, belobban a szikra, a „kémia”, anélkül, hogy neki is oda kellene tennie magát - minimum azzal, hogy sok közül kiválasztja a másikat – annak pedig egyik (alkalmi) partnere sem lesz elég jó, elég érdekes a letáborozáshoz. Pedig, ha használná a kiválasztás erejét, az elköteleződést, mint érték növelő eszközt, elégedettebb lehetne.
Te tudod, hogy melyik vagy a két végletből, és az is lehet, hogy valahol középen állasz a skálán. A határozott, mindemellett megalapozott(!) döntés nagyobb eséllyel vezet elégedettséghez, mint az, ha azt várod, hogy a boldogság választ ki téged. Fontos, persze, hogy választás előtt szánj időt és energiát a megismerésre is.
Az elköteleződés szótól sokan félnek, pedig lehet elköteleződni nem csak egy adott partner mellett, hanem a magánéletünk sikere mellett is, azaz amellett, hogy mindent megteszek, hogy eredményes legyek e téren, nem menjek bele olyasmibe, ami nem támogatja a célom, használjam a megszerzett tudást, információt a témakörben. Ehhez, persze, tudnom kéne, hogy mi a célom, és nem csak azt, hogy mit akarok elkerülni. (Elvárásokról bővebben: ITT)
Az élet választások sora. Rajtad áll, hogy ezek a Te választásaid, vagy másokéi. Amikor te választasz, annak az eredményét jobban fogod szeretni. Egyszerűen így vagy huzalozva. Most, hogy már tudod, használd ki!
