A nemzetközileg elismert párkapcsolati terapeuta, Esther Perel, a téma alapos ismerője érthető és követhető útmutatást tud adni azoknak a pároknak használ, ahol mindkét fél szeretné megtartani a párkapcsolatot, és kész részt venni az újraépítő folyamatban.
Egyáltalán nem biztos, hogy aki egyszer csal, az mindig csal. A hűtlenségre való hajlandóság korral is változhat. Viszont a rendszeres visszaesőkkel már más a helyzet, különösen akkor, ha a megcsalás hátterében nem az adott párkapcsolatban egy helyzet kezelésének hibája, hanem inkább a hűtlen fél személyisége, fokozott kockázatkedvelés, vagy akár nárcizmus áll. Egyszer még mondhatjuk, hogy valaki elkövetett egy hibát, amit megbánt, visszatérő esetben már mintáról beszélhetünk, például, amikor valaki egy bizonyos helyzeteket a hűtlenséggel „kezel”, vagy egyszerűen csak nincs önkontrollja.
Ha egy megcsalás az első eset a hűtlenségre, és ez az egyetlen bizalomvesztés, ami a kapcsolatban történt, akkor nem biztos, hogy a partnerük újra meg fogja csalni, és ilyenkor van esély a kapcsolat „újraindítására”. Perel szerint ilyenkor nem a korábbi párkapcsolatot folytatják a felek, hanem egy újba kezdenek. Ilyenkor nem az a cél, hogy visszatérjenek a felek oda, ahol a megcsalás előtt voltak, hiszen onnan az út a hűtlenségig vitt. A cél, hogy egy új párkapcsolatot lehessen elindítani megtartva a régi értékeit, de felismerve a felek általános és új helyzet hozta igényét.
Néha a dolgok feldolgozása és annak megértése, hogy mi történt a kapcsolatban, rugalmasabbá teszi a kapcsolatot.
Nem segít ilyenkor a környezet, család, barátok, akik gyakran támogatás néven szégyenérzetet keltenek a hűtlenség áldozatában, sürgetve őt, hogy hagyja el a párját. Pedig gondoljunk bele, sok évnyi jó házasságot nem biztos, hogy egy félrelépésért el kell dobni. A hűtlenség ugyan megtörtént, de nem lehet szem elől téveszteni mindazt az értéket, melyet éveken át képviselt, a párunk.
"Az emberek azt gondolják, hogy ha úgy döntesz, hogy maradsz valakivel, akkor valami baj van veled, hogy alacsony az önbecsülésed" - mondja Perel. "De a viszony nem az egész kapcsolat összessége. Nem gondolkodhatunk ilyen azonnal fekete-fehérben. Néha a dolgok feldolgozása és annak megértése, hogy mi történt a kapcsolatban, rugalmasabbá teszi a kapcsolatot".
Minden házasság vagy tartós párkapcsolat egyforma abban a tekintetben, hogy a viszonnyal való szembesülés arra kényszeríti a párt, hogy a kapcsolatuk átértékelje, de különböznek abban, hogy a pár hogyan él együtt a kapcsolat örökségével, a félrelépéssel.
Három alapvető kezelési minta rajzolódik ki a pároknál a félrelépés után:
1. minta:
Néhány házasságban a viszony nem átmeneti válság, hanem egy fekete lyuk, amely mindkét felet csapdába ejti a keserűség, a bosszú és az önsajnálat végtelen körforgásában. Ezek a párok ugyanazt a csontot rágják, újra és újra, ugyanazokat a kölcsönös vádaskodásokat ismételgetik, és egymást hibáztatják a gyötrelmeikért. Hogy miért maradnak a házasságban, gyakran ugyanolyan rejtélyes, mint az, hogy miért nem tudnak túllépni a kölcsönös ellentéteken.
2. minta:
A második mintát azoknál a pároknál találjuk, akik azért maradnak együtt, mert tiszteletben tartják az olyan értékeket, mint élethosszig tartó elkötelezettség, a családi hűség és a stabilitás. Meg akarnak maradni közös baráti és családi közösségükben, vagy erős vallási kötődésük van. Ezek a párok túl tudnak lépni a hűtlenségen, de nem fejlődnek általa. A házasságuk visszatér egy többé-kevésbé békés változatához, ahogyan a dolgok voltak a megcsalás előtt, anélkül, hogy kapcsolatukban jelentős változás következne be.
3. minta:
Néhány pár számára azonban a viszony átalakító élmény és katalizátor lesz, a megújulás és a változás katalizátora. És ebben a megújult párkapcsolatban a felek a kapcsolat megerősödését tapasztalják.
Ha mégis úgy döntesz, hogy adsz még egy esélyt a kapcsolatnak, Perel szerint a "megbocsátani és felejteni" nem egészen a megfelelő mantra. "Először is, soha nem felejtünk" - mondja Perel. "És ugyan meg tudsz bocsátani, de először csak részben. A megbocsátás az út végén van."
„Egy párkapcsolat állapotáért két ember felelős, míg a hűtlenségért csak egy.” – mondja Perel
Ha a partnered megcsal, nem a te feladatod, hogy kényszerítsd magad a megbocsájtásra. "Nagyon nehéz megbocsátani valakinek, aki nem vállalja a felelősséget."
A félrelépő partnernek kell megdolgoznia a megbocsátásért; és először a bizalom újjáépítésén kell dolgoznia. Kérjen bocsánatot hitelesen, ismerje el az okozott fájdalmat, és dolgozzon azon, hogy megmutassa, hogy ismét megbízható. Ez pedig nem néhány hét munkája.
Ha megcsaltad, "légy a szokásosnál is megnyugtatóbb; éreztesd a pároddal, hogy tényleg számít" - mondja Perel. "Ha a hűtlenség azt mondja, hogy nem vagyok olyan különleges, akkor az egyik módja annak, hogy ebből kigyógyuljak, az, hogy újra és újra megmutatja a párom, hogy igenis számítok".
"Egy viszonynak van jelentése, van egy története, és ennek megértése fontos a gyógyuláshoz". Amire viszont nincs szükség, az a mocskos részletek. A Hol, Hogyan, Hányszor, vagy hogy jobb volt-e, nem előre vivő kérdések. Nehéz nem belekérdezni ezekbe amikor zaklatott állapotban vagyunk, de megéri elkerülni. „Azok a kérdések visznek előre, melyekre a válaszok megnyugtatnak, nem pedig felzaklatnak" - mondja Perel.
Annak a párnak van esélye a párkapcsolata megtartására, ahol mindkét fél akarja ezt, és ahol a hűtlen fél teljes felelősséget vállal a hűtlenségéért, és vállalja a plusz munkát, ami a bizalom helyreállításával jár, képes kitartani tudva, hogy az esetet nem lehet elfelejteni, és a bizalom újraépítése akár évekig is eltarthat.
