A Miitt.hu szinglinknek szóló, programszervező közösség vezetőjeként sok éve figyelem az egyedülállókat. Számos kutatást, tanácsot elolvastam, és még több kérdést meghallgattam. A leggyakoribb kérdések és a populáris médiában megjelenő cikkek egy nagyon furcsa képet rajzolnak az emberi kapcsolatteremtés és randizás világáról.
Szinte minden igyekezetünk arra irányul, hogy valamit elkerüljünk. Elutasítást, sérülést, a hülyéket, a munkát, a befektetést, és ahogy körbebástyázzuk magunkat a sok-sok jó tanáccsal, praktikával, és többszörannyi energiát fektetünk az elkerülésbe, mint magába a megismerésbe és kötődések kialakításába, észre sem vesszük, hogy a „fürdővízzel kiöntöttük a gyereket is”.
Mikor lettünk ilyen beszariak? Mikor lett fontosabb az önvédelem a szerelemnél?
Mert az, aki elkerülésre játszik, meg akar úszni kockázatot, energiabefektetést, és úgy általában mindent is, az nem élheti át az emberi kapcsolatok kialakításának csodás színeit, bizsergető, izgalmas világát, és a közös élményeken, őszinteségen, nyitottságon, elfogadáson alapuló épülését. Legyen szó ismerkedésről, randizásról, vagy akár párkapcsolatról.
Instant akarunk mindent azonnal, és ingyen – de alaposan meghatározott színben, kialakításban és funkciókkal. Mindezt a szó minden értelmében ingyen.
Aztán meg nem tudjuk tisztelni azt, ami túl könnyen jött.
Amiért nem kellett aggódnod, amiért nem kellett kicsit sem küzdened, ami miatt nem kellett bátornak lenned, és többé válnod, az nem lesz érték a szemedben és a másikéban sem. Unalmas, és/vagy diszfunkcionális kapcsolatokban, avagy ezek hiányában vergődünk inkább, csak nehogy valami kényelmetlent kelljen csinálni.
Eszembe jutnak azok a bátor európaiak akik régen felültek egy Amerikába tartó hajóra. Egyetlen táskányi cókmókjukkal, egy marék ezüst evőeszközzel felpakoltak, és elindultak egy útra egy olyan országba, amit soha nem láttak, ahol fogalmuk sem volt, mit találnak, de bíztak abban, hogy jobb lesz, mint ami az otthoni szegénységben, esetleg üldöztetésben volt, vagy csak megindultak a kaland kedvéért. Ez, ha ma történne, kb. azzal lenne egyenlő, hogy veszel egy mély lélegzetet, és felülsz egy űrhajóra, ami elvisz (vagy ha nagyon nagy vihar lesz, akkor nem) egy távoli bolygóra, ahol állítólag van levegő és víz, de még senki ismerősöd nem járt ott, és képek sincsenek róla a Neten.
Ehhez képest mennyire nehéz rámosolyogni egy idegenre, vagy megszólítani?
Mióta vagyunk ilyen kanapén edzett, mobiltelefon mögé bújó nyúlbélák? Vagy inkább azt kérdem, ez most így OKÉ? És meddig lesz az? Döntsd el te!
Panaszkodsz, vagy előrelépsz? A kettő együtt nem megy: Rinyálsz, vagy párt találsz?
Ha te nem csak "átvészelni" szeretnéd az életet, hanem visszavennéd a kezedbe az irányítást, kezdheted kisebb lépésekben is. Nem kell rögtön óriási dolgokat véghez vinni. Nyithatsz új emberek felé a Mátrixon kívül, offline, személyesen, első lépésben egy mosollyal. HOL? Mindenhol. A mosoly mindenhol és mindenkinek jól esik.
Ha beszélgetnél is, de vadidegeneket nem akarsz leszólítani, akkor csatlakozz a Miitt.hu Közösséghez, ahol hozzád hasonló, jó fej egyedülállókkal együtt szórakozás közben, kötetlenül ismerhetsz meg érdekes, új embereket. A cél, hogy jól érezd magad, és ha a sok színes programon új barátok mellett még társra is találsz, az csak bónusz.
