Kedves JóFej!
Nagyon élveztem a társaságod a múltkor, és örülök, hogy telefonszámot is cseréltünk.
Bírlak. Ezért, kérlek, ne írj nekem sms-t, és semmiképp ne jelölj (még) be a Facebookon!
Nem érted, miért? Elmagyarázom.
Felnőtt vagyok, már egy jó ideje az. Én már éltem, amikor még nem volt Internet, volt időm és lehetőségem is megtanulni offline létezni. Nem teszem ki a magánéletem az online kirakatba, és másé sem igazán érdekel ilyen agyonfilterezett formátumban. Ha fikcióra vágyom, akkor inkább a saját fantáziámra hagyatkozva álmodozom segédeszközök nélkül.
Az időm érték, igyekszem tartalmasan használni, nincs kedvem órákon át üzeneteket pötyögni egy apró telefonképernyőn aszerint, hogy épp mennyi ideig trendi váratni valakit a válasszal. SMS-t írni túl könnyű, "olcsó", megúszós, és olyan könnyen félreérthető.
Ha te is kedvelsz engem, akkor légy magabiztos, és vedd fel a telefont, egyeztessünk találkozót! A hangodon szeretném hallani, hogy örülsz nekem és nem egy előre gyártott hangulatjelből találgatni. Ha te is bírsz, akkor lesz rám időd és bátorságod. Mutasd meg azzal, hogy nem a leggyengébb utat választod! Ha hívsz, felveszem a telefont, vagy visszahívlak. Ha nem tenném, ha napokig váratnálak, akkor tudhatnád, hogy nem vagyok méltó a figyelmedre.
Lehet, hogy hamarosan én hívlak, mert érdekelsz, és nem félek tőled.
Felveszed majd? Visszahívsz? Érteni fogok belőle.
