Kíváncsiak voltunk, hogy a Miitt.hu egyedülállóknak szóló közösség hírlevélére feliratkozott többezer szingli hogyan éli meg a járvány alatti személyes találkozások korlátozását és az ezzel járó stresszt és új feladatokat.
Ezeket a kérdéseket tettük fel egy héttel korlátozások bevezetése után:
- A járvány bejelentése, és különösen a rendezvények betiltása óta, (nevezzük most ezt az időszakot pontatlanul "karantén"-nek) hangsúlyosabb lett- e a tény, hogy egyedülálló vagy? Többet foglalkozol vele, ugyanannyit, vagy kevesebbet?
- Jobban érzed a társ hiányát most? Ugyanúgy, vagy kevésbé? Ismerkedsz most is? Milyen formában (online, offline) Esetleg félretetted ezt a témát a karantén végéig?
- Vannak-e terveid a karantén lejártára? A korlátozások megszűnésével tervezed-e, hogy másképp állasz a társkereséshez, mást fogsz csinálni, vagy mindent ugyanúgy, mint azelőtt?
- Hogyan érzed magad általánosságban ezekben a napokban? (Függetlenül a párkapcsolat státuszodtól.) Van valami saját stratégiád arra, hogy könnyebb legyen elviselni ezt az időszakot?
A kérdésekre adott válaszokból két dolog tűnt fel:
- Az emberek nagyon fegyelmezettek, és igyekeznek lehetőségeikhez és erejükhöz képest a legjobban alkalmazkodni a helyzethez.
- Keveseknek vannak konkrét terveik a járvány végére.
Bevallom, egyikre sem számítottam a kérdőív kiküldésekor. Azt feltételeztem, hogy nagyobb a káosz a lelkekben, viszont azt is, hogy most mindenki előre néz, és van egy pozitív jövő-terve, kapaszkodója. Öröm, hogy mindenki fegyelmezetten és jobbára pánik mentesen veszi ezt a nagyon éles kanyart. Azt viszont fontosnak tartom, hogy legyen egy terv, egy előremutató, pozitív jövőkép, ami felé tartunk. Ennek több oka is van. Egyrészt azonnal jobb kedvre derít azzal, hogy az örömteli tervezgetés dopamint termel, másrészt a cél kijelöli a viselkedési formákat és normákat, amik előre visznek.
Lehetséges, hogy van jobb cél, mint hogy minden visszatérjen a "normál" kerékvágásba. Mi lenne, ha nem ugyanoda térnénk vissza a járvány után, ahol addig voltunk, hanem egy magasabb szintre? Miért ne lehetne az a terv, hogy ebből a járványból jobban jövünk ki, mint ahogy belementünk.
Kell a jövőkép – a rövidtávú is. Ha van terved, kevésbé érzed magad kiszolgáltatva a rajtad kívül álló körülményeknek, és nehezebben sodornak el az érzelmek.
Rém könnyű most huszadjára is kitárni a hűtőszekrény ajtaját, válaszokat keresve, de ha tudom, hogy amint vége a korlátozásnak, indulok a kedvenc strandomra, könnyebben eszembe jut, hogy nincs szükségem még egy második, harmadik vacsorára is, és szívesebben megyek ki bringázni egyet, vagy, ha tudom, hogy a járvány végét egy utazással ünneplem meg, az motiválhat a nyelvtanulásban.
Íme egy paletta a kérdéseinkre adott válaszokból. Most mindannyian ugyanazzal küzdünk, nem vagy egyedül a nehézségekkel! Nem egy névtelen arctalan tömeg vagyunk, hanem emberek névvel, vágyakkal és kihívásokkal. (A képeken nem a beszélők láthatók)
Gabi
Szerencsére nem vagyok karanténban, csak betartom, amit kértek. Pedagógusként online vagyok a gyerekekkel, szülőkkel. Segítek, ahogy tudok. 3 idős nénit is gondozok, egyikük az édesanyám. Szerencsére, egy társasházban lakunk. Ismerősökkel létrehoztunk egy segítő csoportot is. Nem tétlenkedem. Esténként azonban hiányzik valaki, aki megfogná a kezem. Egyelőre még bírom, de a hétvégi kirándulások, kártyapartik hiányoznak.
Zsanett
Nehéz a helyzet, mert idegenvezetőnek tanulok május közepén lenne a vizsgám, igy szerettem volna kirándulni, Budapestet jobban megismerni, tavasszal pedig ismerkedni terveztem. Először új barátokat szeretnék, majd persze, egy társ is szóba jöhet.
Attila
A személyes jelenlét fontos számomra, ezért az ismerkedést elhalasztom. A járvány végén a Miitt csapatban fogok kerékpáros eseményeket szervezni. Az útvonalakat már kinéztem. Vannak olyan tervezett útjaim, melyeket már be is jártam egyedül tavaly. Van egy kis kertem is. Csak fű, meg két oldalról sövény. Mikor a nap kisüt, kiülök, megiszom az ebéd utáni kávémat, és elnézem a madarakat. Gereblyézek, metszem a sövényt, összesöpröm az utcában a szemetet. Mindig találok elfoglaltságot.
Csilla, 39
Vidéken a szülőknél, kertes házban éljük ezeket a heteket. 5 hónapja ért véget egy komoly párkapcsolatom, amiből az érzelmi stabilitás visszanyerése, és a külvilágra nyitás mintegy 3 hónapot emésztett fel. Februárban megfordult az online társkeresés, mint lehetőség a fejemben, de gondoltam, adok magamnak még 3 hónapot, hogy a megváltozott élethelyzetben eldöntsem, milyen társat is szeretnék, illetve én milyen társ lehetnék a másik számára.
Szerencsésnek tartom magam, mert itthonról meg tudom oldani a munkámat. Ha egyedül élnék, jobban nehezedne rám a társnélküliség súlya. Egyébként pedig jól érzem magam. Próbálok hálás lenni azokért, akik körül vesznek, és amiket elértem. Most többet foglalkozhatok olyan területekkel, mint az önismeret, tanulás, önfejlesztés, hogy tudatosabban, megerősödve érjenek az élet és remélhetőleg hamarosan egy párkapcsolat kihívásai is.
Vannak terveim a karantén lejártára: folytatni akarom a táncot, túrázást, kerékpározást, valószínűleg a társkeresést is bevállalom, és csökkenteni fogom az elvárásokat a lehetséges társsal szemben, és jobban figyelek majd arra, hogy jól érzem-e magam a másik társaságában, igyekszem megélni a jelent.
István, 54
Közel 10 éve váltam el. Nem szenvedek a "magánytól". Mozgalmas társasági életet élek. Sok barátom van. Most, persze csak telefonon, neten... A programok, a közösségek, a "bulik" nagyon hiányoznak. Olyan EGYFORMA lett minden nap!
Ismerkedek most is, elsősorban neten. Eddig is megnéztem a nőket az utcán. ... Most a maszk mögött csak a gyönyörű szemeket látom, és ebből próbálom kitalálni a hiányzó részleteket. Konkrét tervem nincs a járvány utánra, de ennyi karantén után, mindenki ki lesz
éhezve. ... közösségre, jó szóra, ölelésre, közelségre, bulira, nevetésre és minden másra.
Félix, 50
Hivatásos nevelőszülő vagyok. A "karantén" alatt sem vagyok egyedül, 6 állami gondozott gyereknek segítek a digitális távoktatásban a tanév végéig, egy másik egyedülálló nevelőszülőnél vidéken, aki történetesen az exem. Beállítom és karbantartom az otthoni gépeket/hálózatot és segítek a gyerekeknek a tanulásban. Én ezekhez értek, és ezzel tudok segíteni. A nevelőszülőknek húzós ez az időszak egyszerre otthon több gyerekkel, így én egész nap foglalkozom a gyerekekkel, míg az exem ellátja a háztartást.
Jól érzem magam. Sokkal jobban, mint korábban, köszönhetően, hogy segíthetek a gyerekeknek, akik ezt igénylik is. Mindig jó érzés, amikor van egy cél, van kiért tenni. Magabiztosabbá tesz. A társkeresés témát nem tettem félre, talán a "karantén" jobb hatással is van erre a területre. Elhatároztam, hogy az ismerkedésben ezentúl merészebb leszek.
Éva
Könnyebb helyzetben vagyok, miután kertes házban élek, mindig van tennivaló. Tréningezek, biciklivel elérhető helyekre megyek, segítek a nálam idősebb szomszédaimnak vásárolni. Sokat olvasok és gagyi maszkokat varrok soha nem használt párnahuzatokból.
Feri, 35
A korlátozások óta is foglalkozom a szingliségemmel, inkább nevezzük ezt a "foglalkozást" szembesülésnek. Ismerkednék most is, de az online keresés nekem nem jött be. Nem vagyok magányos, ezt az állapotot annak kell megszoknia, aki sosem volt még egyedül azelőtt.
István, 35
Az ismerkedésnek marad az online formája, bár egyelőre semmi eredménye sincs. Azt tapasztalom, hogy most az emberek még ránézni sem mernek a másikra, nemhogy tisztes távolságot tartva, de szóba álljanak idegenekkel. Mivel a munkám nem állt le, és így én folyamatosan dolgozom, még túlórába belenyúlóan is, így nincs időm elgondolkozni azon, hogy mi rossz vagy jó. Minden napom pörgéssel telik. Természetesen, érzem az egyedüllétet, mert minden szabadidős tevékenységem társaságban zajlik. A Miitt-es rendezvények, család, barátok hiányát nem lehet nem megérezni.
Éva, 48
Közel 8 évig voltam egy családos ember szeretője. Emiatt is tavaly gyógyszertúladagolás miatt kórházba kerültem és ezzel egyidőben problémáim lettek az alkohollal is. Elvonó kúrán aztán sikerült 2 hónapig nem innom, és lejöttem a gyógyszerekről. Az alkohollal azóta is küzdök. Komoly nőként, aki a valaha a jég hátán is megélt, most 48 évesen magányosabban, mint valaha, nagyon nehezen élem meg a mindennapokat, a társtalanságot, a most kitört járványt. Szeretnék felépülni, újra a régi önmagam lenni, tanulva a sok rosszból, és újra boldog lenni.
Csabi, 36
Én szerencsére megtaláltam már a páromat a Miitten 7 hónappal ezelőtt. Így ezt az időszakot együtt próbáljuk meg könnyebbé tenni. Nem megyünk sehova, de legalább több idő van a ház körüli dolgokra és egymásra. A miittes ismerősökkel, barátokkal is szoktunk majdnem naponta beszélni, és tartjuk egymásban a lelket.
Levente, 31
Nagyon extrovertált vagyok, de online sokat lehet beszélgetni, és a járvány témát is ad rengeteget. Igyekszem minél jobban megismerni, megérteni, mi történik, hiszen, ami most zajlik az "történelem".
Kertes házban lakunk a szüleimmel. Na, most jól jön, hogy nem siettem saját lakásom felújításával! Egyedül egy belvárosi panelban rosszabb lenne. Most csak levelezgetek személyes ismerkedés helyett. Kreatívnak kell lenni. :) Lehet egymásnak felolvasni is, ha már telefonos kapcsolat szintjén tartunk. Akinek a lelki értékek a legfontosabbak egy kapcsolatban, annak most könnyebb. A járvány után, talán más világ lesz. Abban bízom, hogy jó irányba változunk, többet fogunk törődni egymással.
Dóra, 41, egyedülálló anya
Épp a korlátozások előtt gondolkodtam el rajta, hogy a miitt lenne a megfelelő forma a társkeresésre. A járvány miatti intézkedések (elszigetelődés, home office, 2 méter távolság, maszk viselés, stb.) illetve a teljes egzisztenciális bizonytalanság alapjaiban változtatott meg mindent. A társkeresés háttérbe szorult, azzal együtt, hogy az elszigeteltség miatt sokkal húsbavágóbb is a hiány, mint valaha. A home office és a digitális oktatás minden időm kitölti, ugyanakkor sokkal kevésbé érzem, hogy élvezném az egyedüllét szabadságát. Sokkal jobb lenne megosztani valakivel, nem is a kínokat, hanem inkább más aspektusát ennek az egésznek, ami vicces, ami abszurd, ami épp foglalkoztat. Együtt nevetni az egészen.
Nem tudom, meddig tart ez, és mit fogok érezni a végére, de kevésbé érzem magam "tökösnek", mint egyedülálló.
Az egyedülálló lét jár egyfajta szabadsággal, függetlenséggel, hedonizmussal. Eddig egy társban sok szempontból a függetlenségem akadályát láttam. Ez került némiképp átértékelés alá. Most úgy érzem, mégis jobb lenne valakivel megosztani ezeket a napokat és másokat. Még azon az áron is, hogy kevésbé vagyok szabad, jelentsen ez bármit is. Bízom benne, hogy ezek a változások, amelyek bennem elindultak, másoknál is hasonlóan megvannak és talán, mire a végére érünk, többen tudunk egymásra másképp nézni, több bizalommal, hittel és a vággyal, hogy valódi kapcsolatot alakítsunk ki.
Anna, 30
Éppen idén döntöttem el, hogy tavasszal elkezdek ismerkedni, teszek érte, hogy legyen társam. Emiatt most különösen rosszul érint a karantén. Nem ismerkedek online, az nem az én világom. A karantén után majd megtartom a márciusi elhalasztott 30. születésnapi bulimat :) Terveim szerint egy margitszigeti piknik lesz, tollaslabdával, társasjátékokkal, és tánccal. Most 10 perc sétára van egy közösségi kert, ahol tag vagyok. Amíg nincs kijárási tilalom, addig hetente szeretnék kimenni oda.
Kinga
Bevallom nem szoktam annyira előre tervezni, és azt gondolom, hogy ez az egész dolog, ami most van az még sokáig eltarthat, és ilyenkor végigfut az emberen, hogy akkor csomó ünnep valahogy nem is lesz az igazi, hogy akkor az idei tavasz az nem lesz olyan, mint volt, de már kezdem megszokni a helyzetet.
Évi
Február végéig együtt voltam valakivel, egy hétig együtt is laktunk, de szakítás lett a vége. Most így eléggé rossz, hiányzik. Bár két lakótárssal lakom együtt, nagyon nehéz megélni a társ hiányát és a párkeresést ezekben a napokban. Jelenleg telefonon és online tartom a kapcsolatot néhány jelentkezővel. Az a tervem, hogy a karantén végén azzal fogok találkozni, aki a legnagyobb érdeklődést mutatja, és akivel még most is tudunk nevetni.
Mind ugyanabban a hajóban evezünk. Ki evezővel, ki kézzel, de pedálozunk, mert muszáj, és mert az ember ilyen. Alkalmazkodik, küzd, fejlődik. Lehet ez a szembenézés időszaka. Mit csináltam eddig helyesen, ami miatt most jól bírom a terhelést? Mit csinálok másképp ezentúl, hogy erősebb és felkészültebb legyek, amikor új kihívás jön?
Játssz nagy pályán! Ne csak a kitartás a cél, hanem a fejlődés! Mikor ugorjunk szintet, ha nem most?!
Mi itt, a Miitt Közösség veled vagyunk!
