Sokszor felmerül a kérdés, amikor társkeresőkkel beszélgetek, akár a Miitt.hu szingli közösség programjain, akár magánemberként, hogy hol van a határ az előre vivő és gyakran kifejezetten felszabadító kompromisszum, valamint a korlátozó megalkuvás közt.
A jól kitapintható különbség a kettő közt a kontroll.
Hogy is néz ez ki?
Kompromisszum:
Választom a másikat a hibáival együtt. Ezeket a hibákat elfogadom, mert úgy értékelem, hogy a negatív tulajdonságok, mint ár bőven megéri a másik pozitív tulajdonságainak élvezetét.
Megalkuvás:
Nem hiszem, hogy van (könnyen elérhető) jobb lehetőségem, ezért beletörődöm abba, hogy a kapcsolatnak vannak negatív hozadékai. Ezeket eltűröm, mint árat a kapcsolat meglétéért.
Míg a kompromisszum létrejöttében aktívan részt veszek és a választásomat sikeresnek érzem, addig a megalkuvásban passzív elviselője vagyok a helyzetnek.
Érdemes tudatosnak lenni a kérdésben. Amikor egy viselkedésről, tulajdonságról, helyzetről tudod, érzed, hogy méltatlan hozzád, mégis benne maradsz, az visszahat az önértékelésedre, és negatív hatással lehet a későbbi párválasztásra, új kapcsolatra is.
Amikor valaki elhiszi, hogy „nagyon nehéz társat találni”, vagy hogy „nincsenek tisztességes férfiak/nők”, akkor be is fogja ezt bizonyítani magának, és hajlamos lesz letáborozni az első szembe jövő érdeklődőnél és megalkudni, hiszen, szerinte úgysincs esélye jobbra. Legalábbis, nem egykönnyen.
A „nehéz (jó) társat találni” kijelentésnek van egy fanyar kifogás szaga. Mi jelent az, hogy nehéz? Azt, hogy nem rögtön sikerül, vagy hogy sok energiát kell belefektetni? És ha igen, akkor már nem is éri meg tenni érte? A jó társ nem jár alanyi jogon. Nem elvárható, hogy a sors majd kirendel egy kiváló párt. Van, aki szerencsés, mert mind a genetikája, mind a környezeti pozitív minták támogatják az ismerkedésben, párválasztásban és a párkapcsolat működtetésében, és van, akinek többet kell tennie a sikerért ezeken a területeken. Ugyanúgy, mint a nyelvtudásért, karrierrért, egészségért, vagy bármi más fontos dologért, aminek hosszú távon óriási előnyei vannak.
Az, hogy valami nehéz, még nem lehet akadály, ráadásul, ha nem úgy gondolkodsz róla, hogy nehéz, akkor lehet, hogy nem is érzed majd annak. Nem nehéz, csupán igényli az idődet és egyéb forrásaidat. Lehet, hogy tanulni, fejlődni is kell, akár sokat is, de ez a befektetés nagyon megéri azért, hogy végül ne kelljen megalkudni, hanem képes légy kölcsönösen előnyös kompromisszumra.
