A Miitt.hu társkereső és programszervező közösség magazinja. Tovább a Miitt.hu-ra

Regisztráció Élő felhasználói profilod majd előfizetés után jön létre.

A Miitt.hu közösségi oldalra kizárólag egyedülállók jelentkezhetnek!

Erre a címre küldjük a regisztrációt megerősítő aktivációs linket.
Férfi
Regisztrációd aktiválása után bepillanthatsz az oldal működésébe. Ahhoz, hogy használni tudd az oldal szolgáltatásait, lásd az összes tagot, és jelentkezhess programokra, választanod kell egy előfizetési csomagot.
Regisztráció Facebook fiókkal
Regisztráltál már nálunk? Ha igen, bejelentkezhetsz!
Mégse
2017.06.15 ● Vélemények

Ismerkedés Szülőként – „Akkor, most fel kell neveljem a gyereked?”

Szerző: Juci

"Ugye, az világos, hogy egy egyedülálló szülőnek az ismerkedés nehezebb?!" Egy egyedülálló anyuka őszinte írása az ismerkedéssel kapcsolatos nehézségekről, amiben tisztázni szeretné a leggyakoribb félreértéseket:

Nekem egyedülálló szülőként, kisgyerekkel családi segítség nélkül minden hétköznapi helyzet komplikáltabb, mert olyan, mintha egy soha véget nem érő 24 órás műszakot vinnék, és emellett komoly kihívás időt szakítani magamra. A gyerektársaság, pedig nehezíti a folyékony beszélgetést, ha végül úgy döntök, hogy gyerekkel együtt vállalom az ismerkedős, barátkozós találkozásokat.

A legnagyobb gond, mint rájöttem, mégsem a magamra fordítható idő hiánya, hanem hogy a lehetséges partnerek fejében nagy tévedés fészkel azzal kapcsolatban, hogy mit keres egy egyedülálló, ha történetesen gyereket is nevel. Nem elég, hogy egyedül birkózom meg minden feladattal, beleértve a gyerek ellátását, felügyeletét, nevelését, a gyermektelen egyedülálló sem tudja, mit kezdjen velem és a helyzetemmel.

Néha mintha sajnálnának valami miatt, ami engem egyáltalán nem zavar, sőt, az anyaságom is tesz azzá, aki vagyok. Egyedülálló szülőnek lenni egy helyzet, amit elfogadtam, ami motivál, és teszi az életemet az „enyémmé” és izgalmassá. Az anyaságom egy olyan állapot, amin nem tudok, de nem is akarnék változtatni. Még így, egyedül sem rossz, csak más.

A problémám az ismerkedéssel az, hogy valahányszor megismerek valakit, az illető nem engem lát, hanem ezt az egyébként természetes körülményt, csak felnagyítva, eltúlozva. Ilyenkor rögtön már nem is én és a másik felnőtt ismerkedünk, hanem ő és ez a körülmény. Mintha én, mint ember, már nem is számítanék.

A napokban egy kedves ismerősömmel, mondhatni baráttal találkoztam. Mivel egyedülálló vagyok, és az illető szintén facér, és jó embernek is tűnt mindig, természetesen, megfordult a fejemben, hogy a jövőben talán lehet ebből szorosabb kapcsolat is. Sajnos, azonban rá kellett döbbenjek, hogy fogalma sincs, mit kezdjen egy nővel, akinek gyereke is van már. Kiderült, nagyon kusza gondolatai vannak arról, hogy neki milyen feladatai lehetnek egy kapcsolatban, ahol a nő gyerekestül, csomagban érkezik.

Igazán elszomorított, hogy valaki, akivel kölcsönös a vonzalom, mennyire nem ért, vagy félreért, és akár vakon beleugrana egy olyan kapcsolatba, ahol fogalma sincs róla, hogy a másik kicsoda valójában, hogyan érez, és mire vágyik.

Nem kétlem, hogy hasonló tanácstalansággal és félreértéssel találkoznak más egyedülálló szülők is.

Ezért, szeretném elmondani:

1.) Nem a gyerekemet felnevelő személyt keresem! Ezt szinte visítva kiabálnám...mert olyan sokan nem értik. Egy egyedülálló nő vagyok, akinek mellesleg van egy embert próbáló „főállása”, ami még legalább 10-15 évig nagyon sok időt és energiát felemészt, és számtalan plusz feladattal jár, DE nem hogy nem akarom átpasszolni a gyereknevelés feladatát, nem is szívesen osztozkodom rajta.

2.) Mivel a gyerekszülés kipipálva, nem foglalkoztat, hogy hol jár a biológiai órám, és kinek szülhetnék még gyerekeket. Természetesen, ha valakivel nagy a szerelem, és stabil a kapcsolat, bőven belefér még a gyerekvállalás, de most ez sokadrangú kérdés. Elsősorban barátot, majd TÁRSAT keresek, és nem a gyerekem apját!!

3.) A gyerekem apja a gyerekem apja, és nem a szerelmem. Utólag már nem lehet változtatni az apa személyén. Az életemből nem tudom kiiktatni, és nem is kell. Viszont ez nem azt jelenti, hogy arra vágyom, hogy újra egy pár legyünk. Nyilván vannak, akik más körülmények közt ezt szeretnék, de én pont nem. És ha azt mondom, hogy nem, akkor titokban sem.

4.) Már nem a kocka has, a jó állás, vagy a nagy duma vesz le a lábamról, hanem hogy valaki mennyire megbízható, figyelmes, támogató és inspiráló...! Ehhez nem is kell szülőnek lenni, elég felnőtté válni.

5.) Lassabban haladok egy párkapcsolat alakításában. Szeretnék jobban választani, mint korábban. Nem a gyerekem miatt, hanem magam miatt is. Alaposan meg akarom ismerni a másikat, és biztos akarok lenni benne, hogy ő is ismer, és ért engem, és nincs időm mellébeszélésre, vakvágányokra.

6.) Az én fejem valóban tele van azzal, hogy hogyan menedzseljem az életünket a kis emberrel, hogy az biztonságos és kiegyensúlyozott legyen. Az idő és az erőforrások hiánya miatt rettentően hálás vagyok egy segítő kézért, de nem azt várom, hogy jön valaki, aki majd mindent megold helyettem, hogy aztán az életem hátralevő részét ráutalva éljem le. Fontos nekem, hogy saját erőből érjek el célokat, és azt keresem, aki ebben támogat, akivel "erősebb" lehetek.

Sokan hangoztatják, hogy elegük van a folyamatos társadalmi nyomásból, sablonokból, mégis ugyanolyan korlátok között gondolkodnak, mint amiből olyan elegük van.
Attól, hogy egyedülálló szülő vagyok, még ember, és nő is. Van egy plusz feladatom, amit igyekszem erőmhöz mérten a legjobban ellátni. Ha nem lenne gyerekem, akkor is pont ugyanúgy és ugyanolyan társra vágynék, mint így, fiatal, de már felnőtt, egyedülálló anyaként.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Szórakozz, Ismerkedj a MIITT.hu közösségben!

Regisztrálj:

Legyél a barátunk: facebook.com/miitt.hu