Ha csak egy dolgot tanácsolhatnék a randizás elején nőknek és férfiaknak, az ugyanannak a tanácsnak a két oldala.
Férfiaknak: Cselekedj, majd figyelj!
Nőknek: Figyelj, majd cselekedj!
Ez a két hozzáállás szinte ugyanaz, egy érem 2 oldala. Időben eltolt két azonos ritmus, ami tökéletesen kiegészíti egymást. Ütközéstől, és felesleges versengéstől mentesen.
A FÉRFI, mint cselekvő, kezdeményező, "udvarló" megmutatja, mire képes és hajlandó, majd erre a NŐ reagál, és ekkor a férfi megfigyelheti a nő reakcióját, hogy a nő elfogadja-e őt, úgy, ahogy van, képességei és viselkedése alapján.
A nő az elfogadást, értékelést, tiszteletet a férfi felé a férfi erőfeszítései alapján tudja kimutatni. Ha kivesszük az egyenletből a férfi kezdeményező cselekvését, nincs mi alapján kialakuljon az értékelés, elfogadás, majd a sorozatos tettek során a tisztelet.
Férfiak milliói buknak el azon, hogy „Na, nehogy már kitegyem a lelkem, aztán meg nem kapok semmit cserébe.” – így aztán nem udvarol, nem ad az erőforrásaiból - legyen az lelki, fizikai, vagy gazdasági - és elbukja a nőt, mielőtt egyáltalán megismerkedhetnének.
Ezzel párhuzamosan nők milliói esnek a hibába, hogy aktívan akarnak kontrollálni, és nem figyelnek. Nem mernek hátradőlni, és teret hagyni a férfinek, hogy megmutathassa mire képes, vagy épp mire nem, hogy mire hajlandó és mire nem. Tudni kell engedni és lereagálni azt, amit a férfi nyújt.
Ez nem egy statikus, egyirányú folyamat, amiben egyik ad, a másik kap. A cselekvés és visszajelzés folyamatos. Nem annyira körforgó, mint inkább hullámzó, tánchoz hasonlatos együtt mozgás.
Ezt a jin-jang táncot táncolni csak örömmel érdemes. Ha kontroll igényéből nyomod, nem lesz valódi öröm. Leegyszerűsítve, egy jól élhető életre vágysz egy megfelelő partnerrel. Ha játszmaként próbálod irányítani, vesztettél.
Ne randizz olyannal, akinek nem ér meg sokat, hogy veled lehessen, és olyannal se, aki neked nem ér sokat! – Ha ezt betartod, örömtelibb lesz cselekedni is és figyelni is. Megfelelő sorrendben és a megfelelő pillanatokban.
