A halogatás a társkeresésben is ugyanúgy művészi szintre emelhető, mint bárhol máshol. Legnagyobb táplálója a félelem. Félelem az ismeretlentől, a változástól, a kényelmetlenségtől, vagy egyszerűen csak félelem a félelemtől.
Kezdő halogató vagy, vagy fekete öves mester? Szeretnél tanulni?
Így néz ki egy példásan kivitelezett 1 éves halogatás projekt:
„Mindjárt Karácsony, egyedül vagyok, KÉNE egy társ. Mi legyen? Most úgyis egy rakás munkám van, meg az a sok családi program, majd Karácsony után. Szilveszterre úgyis lehet, hogy meghívnak valahova.” Aztán Szilveszterkor is egyedül vagy, így jön ez: „Hú, Új Év, na, majd most…vagyis nem pont most, mert állati ronda idő van, egyáltalán nincs kedvem kimozdulni. Na, meg meg is híztam/túl vékony vagyok. Előbb legyen kicsit jobb az idő, meg fogyjak le/szedjek fel pár kilót, és utána körülnézek a neten, hogy mik a lehetőségek”….aztán, amikor eljön a tavasz, és egész tűrhető az idő „Basszus, nem fogytam le/híztam meg/izmosodtam eleget. Meg lehet, hogy most előbb a konyhát kéne felújítani/elvégezni azt a tanfolyamot/rendbe tenni a kertet/befejezni azt a projektet…. mert közben úgysem lesz időm, és hátha addigra az alakom is formálódik valamennyit ...Eljön a nyár eleje, konyha/tanfolyam/kert ügyben nincs kézzel fogható haladás, alak maradt, amilyen volt, csak most már egyre jobban idegesít. „Ó, de jó, már ki lehet ülni a kávézók, bisztrók teraszaira, nem is kell nekem semmilyen társkereső, majd megismerkedem spontán valakivel a klassz belvárosi helyen!” (ahogyan egyébként az elmúlt 2 évben sem sikerült, na de majd most biztos minden más lesz, ….mert miért is?) „Mennyi jó fesztivál, de szuper lenne Valakivel menni, de most már úgyis késő, inkább megyek a haverokkal, pár nap alatt úgysem jön össze, erről a programról már úgyis lemaradok…mondjuk, jövőre klassz lenne, ha valakim lenne, akivel elmehetnék!” "Majd a nyaralás után foglalkozom ezzel a kérdéssel!" Dübörög a nyár, még el is jársz a barátokkal kávézni/borozni/sörözni/ és jókat beszélgettek kizárólag egymással. Idegenekkel nem, „Mert azt meg hogy?!” aztán…”Ajjaj! Már augusztus vége van, és még mindig semmi. Ez kétségbeejtő. Nem baj, még szeptember végéig, végül is, jó idő van, és jó időben könnyebb spontán ismerkedni” (példa rá az egész sikertelenül eltelt nyár?) jön az Október: „Hm… körül kéne nézni a Neten, hátha van valami csodatárskereső, ami kijelöli nekem a tökéletes partnert, mert nehogy már nekem kelljen szűrögetni, nem akarok egy rakás gyagyással találkozni. Nincs nekem erre se időm, se energiám” Aztán: „Jesszus, olyan sok társkereső van, hogy a francba válasszak? Nincs is kedvem ezt mind átnézni, leellenőrizni. Majd holnap….jövő héten” „Majd jövő hónapban, most pont nincs pénzem se”… „Bakker, mindjárt Karácsony, KÉNE valaki az ünnepekre, de annyi dolgom van. Majd a két ünnep közt!” …. „Á, pár nappal Szilveszter előtt már minek, már MINDENKINEK tutira van programja. Majd januárban….”
Ismerős? Ismersz olyat, aki elérte már ezt a mester fokozatot?
Az a gyönyörű a halogatás művészetében, hogy egy ilyen mesteri halogatás fonalat csak úgy tudsz megszakítani, ha teszel valamit ellene, viszont, ha nem azonnal csinálod, például MOST azonnal, akkor épp halogatsz tovább. Csodálatos!
Az elhatározás kevés a legyőzéséhez. A tett az egyetlen ellenszere.
Itt olvashatsz arról, hogy hogyan ismerheted fel, hogy halogatsz, és hogyan veheted fel a harcot a halogatás szörnyével: Szüttyögés, Te is csinálod?
Itt pedig gyors segítséget találsz a szüttyögés megszüntetéséhez:
