2021.11.22.
Zsuzsi és Péter - Másodjára már nem kerülhették el egymást
Egy nehéz, munkás nap estéjén küldte el Péter a Miitt.hu Közösség belső levelezésében nekem az üzenetet, hogy Ő és Zsuzsi nem rég ünnepelte kapcsolatuk a 3 éves évfordulóját. Szokás szerint majd kiugrottam a bőrömből a jó hír olvasása után. „Igeeen!” Klassz dolog, ha a munkád az, hogy hozzásegítsd az embereket a boldogság eléréséhez.
Meg is beszéltünk egy találkozót, hogy személyesen is elmeséljék, hogyan jöttek össze, és most hogy vannak.
A beszélgetés során egy különösen harmonikus párost ismerhettem meg, akik nagyon egyben vannak, és ezért őszintén, nyíltan tudnak beszélni az életükről, múltról, tanulságokról és a hozzáállásról, ami elvihet egy 3 éves évfordulóig.
Nekik sem volt mindig ilyen könnyű. Mint mindenki más, szereztek tapasztalatokat hideget-meleget, és ezekből tanulva megerősödve váltak azzá a párrá, akik ők most.
Péter a beszédesebb, azonnal magához ragadja a szót, lelkesen mesél és büszkén dicséri a mosolygó Zsuzsit. Jó nézni, ahogyan szereti - őszintén, büszkén, pasisan, kétséget sem hagyva.
PÉTER: A nővérem egy ismerőse ajánlotta a Miittet. Olyan emberekkel lehet itt megismerkedni, akikkel amúgy nem hozna össze a sors. Regisztráltam és 3 napon belül elmentem az első programra. Utána már kaptam az üzeneteket, hogy „Jössz megint?!”
ZSUZSI: Én kétszer is belevágtam. Egy facebook hirdetésben láttam róla infót először. Elsőre mikor regisztráltam, nem mentem el egy programra se. Alapból Introvertált vagyok, és mivel nem egyedül éltem, hanem a tinédzser lányaimmal, így a magány nem is annyira ösztökélt, mint esetleg valaki olyat, akinek minden este egy üres lakásba kell hazamenni. Ha moziba akartam menni, vagy valahova, akkor megtehettem, nem kellett egyedül menni.
Volt, hogy kiválasztottam egy programot, jelentkeztem is rá, de végül lemondtam.
Aztán egyszer később mégis újra megpróbáltam és előfizettem. Akkor írt nekem Péter. Úgy ismeretlenül. Már az első alkalommal feltűnt, hogy van ez a fickó, akinek a csapat 50. szülinapi bulit szervezett, és kíváncsi is voltam, ki az, aki ennyire a társaság közepe.
PÉTER: Nekem is feltűnt már Zsuzsi első alkalommal. Kíváncsi voltam rá. Láttam, amikor jelentkezett programokra, vártam, hogy személyesen megismerhessem. Megnéztem a profilját és abból nekem sok lejön. Megnézem, hogy a mosolya milyen, mennyire tűnik őszintének, hogy mosolyog-e a szeme is, hogy mennyire laza, vagy tartózkodó. Tetszett. Közben meg, utálom az ilyen típust, aki jelentkezik programokra, aztán meg végül nem jön el. Mert személyesen egy programon sokkal jobban lehet látni, hogy ki milyen, hogy hogyan beszél a többiekkel, hogyan mozog, viselkedik. Megnézem, és látom, hogy ez alapján érdekel-e, és ha igen, csak akkor megyek oda hozzá, akkor kezdeményezek. Ha már jelentkezik valaki, akkor menjen is el a programokra! Nekem is túl kellett ezen lépni - ráírtam. Még aznap elmentünk Szentendrére sétálni.
BERTA: Zsuzsi, ha Péter nem ír rád, akkor elmentél volna programokra magadtól?
ZSUZSI: Gyógytornász vagyok, egész nap emberekkel foglalkozom, estére kimerülök. Mindig találtam indokot, hogy miért nem érek rá mégsem, de lehet, hogy ezek csak kifogások voltak. Lehet, hogy idővel összeszedtem volna a bátorságomat, de nem tudjuk, mi lett volna, ha. Így, hogy írt, beugrott nekem, hogy ő volt az a szülinapos pasi korábbról, akire kíváncsi voltam már akkor is. Meg is lepett, hogy valaki, aki ennyire népszerű, pont irántam, egy ilyen befelébb forduló típus iránt érdeklődik.
PÉTER: Á, Zsuzsi kidumálja a pókot is a sarokból, ha már biztonságban érzi magát. Nagyon ügyes. Csak vadidegenek közt nyuszi. Babákkal foglalkozik, sokan megkeresik, és akkor idegenekkel kell beszélgetni, elmenni hozzájuk, és az nagyon megy neki.
Péter: Velem együtt aztán már járt Zsuzsi programokra. Egy nagyon jó társaság alakult ki a Közösségen belül is. Voltunk kirándulni, társasozni… Az a baráti kör a mai napig megvan, azok is, akik már nem Miitt tagok.
BERTA: Milyen volt az első randi Szentendrén?
PÉTER: Írtam neki, hogy találkozzunk a Balatonon, Velencén, vagy Szentendrén – válasszon, hogy hol. Mivel már késő volt, Szentendrére volt csak idő, Zsuzsi azt választotta, oda mentünk. Nagyon jót beszélgettünk, és már ott megvolt az összhang.
BERTA: Zsuzsi? Neked? Milyen volt?
(Zsuzsi, hallgat, mosolyog)
PÉTER: Mondd azt, amit nekem mondtál, Szívem!! Igaz volt, vagy nem? (Nevetnek.)
ZSUZSI: Olyan volt első pillanattól, mintha régebb óta ismernénk egymást.
PÉTER Nem csak képen tetszett Zsuzsi. Amellett tetszett, ahogy megjelent, az egész lénye, meg az is megfogott, hogy egyedül neveli a két lányát. Egy ideig én is egyedül neveltem a lányaimat. Képzeld, 6 órával a találkozásunk után megvolt az első csók! Októberben találkoztunk, és februárban már lakást vettünk együtt. Most, október végétől vagyunk együtt 3 éve.
BERTA: Mi kell 3 sikeres évhez?
ZSUZSI: Nem siettünk volna ennyire az összeköltözéssel, de jött egy nagyon kedvezményes lehetőség a lakás vásárlásra. Megbeszéltük, nem lehetett nem lecsapni rá. Mindketten korrekt, felnőtt emberek vagyunk, úgy voltunk vele, hogy ha nem maradunk együtt, akkor befektetésnek is jó. Szerencsére nem így lett. Jól vagyunk.
PÉTER: Nekünk is megvolt minden, válás, pofonok, és ettől belátóbbak, rugalmasabbak lettünk. A kamasz lányokkal is össze kellett rázódni. Azért kezdetben előfordultak súrlódások, amit mostanra sikerült ügyesen kezelni, és a lányok is nőttek.
Van egy rakás dolog, amit szeretünk együtt csinálni. Óriási, hogy Zsuzsi partner a keményebb sportos dolgokban is. Én csatlakoztam hozzá a túrázásban, ő meg hozzám az evezésben, vadvízi evezésben. Rendszeresen járunk kirándulni is.
ZSUZSI: Alakulunk, igazodunk egymáshoz. Péter türelmes. Kell az, hogy ő ilyen. Például nekem van egy Labradorom, Peti meg azelőtt nem szerette az állatokat a lakásban, aztán most együtt élünk mégis a kutyával. Vagy egy ideje én speciális növényi étrenden vagyok, pedig Peti még mindenevőként ismert meg. Ha elmegyünk otthonról, ez megnehezíti az étterem választást, de megoldjuk ezt is.
PÉTER: Meg szoktuk beszélni a problémáinkat.
ZSUZSI: A Te problémáidat! Nekem nincsenek. – viccel Zsuzsi, és együtt nevetnek.
Sokat beszélgettünk még receptekről, evezésről, életről, családról… A harmónia egész végig jelen volt kettejük közt. Volt hely egymás ugratásának, nevetésnek és mély elmélkedésnek, őszinte vélemények kimondásának. Öröm látni, átélni akár vendégként is ezt az összhangot.
Az egész azzal indult, hogy két ember úgy döntött megteszi az első kis lépést, és csatlakozik a Közösséghez. Onnan pedig már nem kerülték el egymás figyelmét…
Visszatérő motívum, amikor sikeres párokkal beszélgetek, akik a Miitt.hu Közösségen keresztül jöttek össze, hogy a kapcsolat egy végtelenül egyszerűnek tűnő lépéssel, a helyzetbe hozással indul, és onnan a történetet visszafejtve látszik, hogy nem lehetetlenek és nagy csodák sorozata kellett ahhoz, hogy a két ember megtalálja egymást, csak egy-két viszonylag könnyű lépés, viszont azokat meg kellett tenni.